Megint egy új nap, és megint kifordult magából a világ...és én is. Rájöttem, hogy a stílus, amit annyira majmoltam, nem is igazán Én vagyok, ez nem az, amit meg akartam mutatni a világnak. Mármint ismeri mindenki az érzést, hogy van benne egy tenniakarás, és sokszor vagyok így...főleg, ha van sok üres percem. Ilyenkor nem tudok mit csinálni, hosszabb dologba belekezdeni hasztalan, mert az ember nem szeret félbehagyni dolgokat, és persze abban a pillanatban nem történik semmi olyan, amibe bele lehetne csatlakozni, vagy ami egy picit elterelné a figyelmet. Ilyenkor érzem magam baromi feleslegesnek. És jönnek-mennek az ötletek, cikáznak a gondolatok, és felvillan a lámpa, mi van, ha a stílusommal van a baj? Mármint, hiába akarok cicanacit hordani olyan nagy karikás fülesekkel, hiába aggatok magamra akármit, ha nem érzem magam jól benne.
Mert téves az elgondolás, hogy a ruha öltözteti az ember. Semmit se érek vele, ha felveszem, és feszengek, folyton húzkodom, igazgatom, nézegetem, hogy tutira okés-e. Az igazi jó ruci, amit ha felveszek, és annyira kényelmesen érzem magam, mintha nem is lenne rajtam semmi. De sebaj, kipróbáltam, nem jött be, váltok. Mindennel így vagyok az életben, minek erőltetni, ami nem működik, ami nem vált be?
Jött a fekete korszak, nem is kell beszélni róla asszem, ez az, amikor a farmer lerohad rólunk, és a fekete póló már szürke a sok mosástól. Ezen mindenki átesik szerintem, amikor lázadni akar, nem még nincs akkora beleszólása, akkor a jelenlétünkkel lázadunk. Sötét és erős szemkihúzások, durci napokig, ha a szülők beszólnak, miért nem öltözünk normálisan, hiszen mi úgy véljük, nincs baj az öltözékkel. Van, aki így marad, de van, aki vált, mert rájön, ez mégse Önmaga, ideje mást is kipróbálni.
És ha a ruhával nem tudtam elég nagy feltűnést kelteni? Próbáljunk más helyre koncentrálni. Nekem itt jött a hajfestés. És milyen árnyalat? Naná, hogy valami kihívót, vöröset. Csak valahogy nem olyan lett, mint a képen, nem természetes, hanem mint a Pumikli haja. Aztán elszállt az ihlet, és rájöttem, ez sem az igazi...szóval most ott tartok, hogy keresem a helyem, keresem azt a pici fogódzkodót, ami megmutatná, mit is tegyek, hogy megvalósítsam magam...ki tudja, lehet végre eltaláltam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése