...az, hogy van egy álmom". Ez az egyik kedvenc filmemből van, de az egészben az a mókás, hogy először nevettem rajta, de amikor egy kicsit elgondolkodtam, már nem is volt annyira vicces. Hiszen, mindenkinek vannak álmai, vágyai, csak sajnos a sors nem mindig hozza úgy, hogy azok be is teljesüljenek. Na, de ez most hogy jött ide? Nem tudom, passz, csak úgy elmélkedtem, és jó ötletnek tűnt, hogy erről is írjak, de ha már korábban elmélkedtem erről, akkor utólagosan is elnézést az ismétlésért.
Na, szóval gondolkodtam, és ugye mindig azt mondják, hogy "Az álmok az élet megrontói.", Huh, de kínos, mert van egy másik is, miszerint "Álmok nélkül nem lehet élni". Akkor most mi van, melyiket kell követni? Egyiket sem, csak keressük meg azt a bizonyos arany középutat. Hiszen mindenkinek kellenek az álmok, amiket dédelget akár gyerekkora óta, hogy ő állatorvos lesz, vagy régész, és majd feltár valami nagy és hihetetlen leletet, vagy körbeutazza a Földet. Egy kisembernek ezek az álmok is álmok, és sajnos van, akinek sose teljesülnek be, míg mások csak legyintenek, és vigyorognak, hogy miért ilyent kíván valaki, mikor neki ezek közül van, ami sikerült.
Viszont ott a másik véglet is, amikor vannak álmok, de teljesen ezeknek az álmoknak a rabjai lettünk, mintha kettős életet élnénk, van egy képzeletbeli világ, ahova a zord hétköznapokból elmenekülünk, ahol vannak rossz dolgok, de velünk ha valami rossz is történne, képzeletben meg nem történtté tehetjük, olyan jó dolgokat álmodhatunk meg, amilyet csak akarunk. Milyen szép is, csak sajnos előfordul, hogy annyira az álmokba menekülünk, hogy elfelejtünk élni. Persze azt mondhatjuk legyintve, hogy marhaság, lehetetlen, de miért is? Ki ne akarna egy olyan világban élni, ahol minden sikerül, na jó, ha nem is minden, de sok jó impulzus éri az embert, ahol az emberek nem támadják hátba, nem veszekednek vele, ordibálnak rá, nem gonoszkodnak, ahol van valaki, vagy vannak többen is, akire még ha képzeletben is, számítani lehet, akik sose hagynak cserben. És ez sajnos elfordul, ha egész nap rohanok, teljesen kész vagyok, mert valahol kiabáltak velem, máshol órákig vártam egy pár perces folyamatra, na meg persze mások ingerültsége rám ragadt, na ná, hogy hazaérek, magamra zárom az ajtót, és senkit nem kívánok látni, mert teljesen tele a tököm az egész világgal, úgy érzem, fel tudnák robbanni. És ilyenkor a legjobb, betenni valami kellemes kis filmet, amin nem kell gondolkodni, valami romantikus vígjátékot, amin lehet nevetni, és ha stílusosan valami helyes sáros macsó a főszereplő, képzeletben a főhősnő személyébe képzelni magunkat...aztán később élesben is bepótolom, az tuti.
Hát igen, vannak álmok, kellenek is, mert álmok nélkül nem lehet élni, de vigyázni kell, nehogy megrontson minket végleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése