Eltelt sok nap, lehet, már egy hónap is, de istenem, ha itt a nyár megszaporodnak a programok, és az ember el is felejti, hogy nem ült gép előtt. De most van egy kis időm, és a sebeimet nyalogatva egy picit leülhetek a gép elé. Sajnos újabban egyre erősebben követek egy új vallást, az antinetizmust. Na jó, csak poénkodtam, nincs még ilyen, de majd megalkotom ;). A lényeg az, hogy valahogy meguntam a netet, ami elég hülyén hangzik. Erre mindig megkérdezik, és azt hogy lehet megunni? Mit lehet megunni azon, hogy az ember órákig egy fénylő monitort bámul, kizárva a külvilágot, se lát se hall, csak a monitoron lévő tartalom létezik, és hajnalban is csak azért megy aludni, mert már nem lát a villódzó fényektől, jah, és persze a gépet nem kapcsolja ki, dehogy, mit is képzelek, lehibernálja, hogy másnap amint felkel, egy kattintás, és máris beszippantsa az agyát a hatalmas minden témát és világrészt behálózó internet. És miért untam meg? A válasz egyszerű, ez a szutyok lehet, hogy sok mindent tud, ha van egy kérdés, irány a google.hu és máris megvan a válasz, de egy valamit nem tud pótolni, mégpedig az emberi társaságot. Hiába vannak a különféle csevegőprogik, csak a távolságot tudja legyűrni, de egy baráti összeröffenés és nevetéssel teli délutáni beszélgetés hangulatát nem. De akkor nagyon jó, ha már a másikat rég nem láttuk, hiányzik, messze van, és ráírhatunk, mi van vele. Csak valahogy mostanra esett le, hogy igen, egy mail ugyanolyan személytelen, mint egy sms, és igenis, ha én kiakadok, hogy ha van valami, miért egy értesítést kapok valamelyik közösségi hálón, és miért nem sms-t vagy miért nem hívnak fel. Na, és miért várom ezt el? Ha valamit akarok, mi az első? Irány a net, és dobok rájuk egy üzit, jah, és utána meg vagyok picit sértődve, hogy miért nem válaszol vissza még másnap, vagy harmadnap sem. Holott ha belegondolok, én se vagyok mindig netközelben, és a másik is joggal lehet sértődött, ha azonnal nem válaszolok neki. De megtettem az első lépést, és nem is hiányzik már annyira a net. Ez kicsit úgy hangzott, mint amikor egy függő elégedetten bejelentheti, végre megindult a javulás útján. De ha belegondolok, igen, elég sokat ültem a gép előtt, de találtam fontosabb dolgot, mint a fénylő kép imádata. Kikapcsoltam a gépet, csak a könyvek maradtak, meg a rádió, nyár van, és ilyen klassz időben nem akarom úgy tengetni a napokat, hogy este azon keseregjek, megint elment egy napom feleslegesen, és nem csináltam semmi hasznosat. De itt a nyár, itt vannak az új lehetőségek, várnak a barátok, a munka és persze a beszorított szórakozások. És milyen jó is így, nem is emlékszem, mikor volt, hogy valakivel ennyire jól eldumáltam, viccelődtem, és azon, amin már majdnem sírtam kínomban már csak nevetni tudtam, mert nem voltam egyedül, és másokkal is megoszthattam a jó dolgokat, na és persze mások is megosztották velem az ő jó pillanataikat.
Eltelt egy hét, még van két hónap a nyárból, sajnos tudom, hamar el fog telni. De ez is csak nézőpont kérdése, mint egy félig teli pohár, amit nézhetek úgy, hogy már csak félig van, vagy úgy, hogy de jó, még félig van. És idén is az utóbbit fogom nézni, hogy de jó, igaz, hogy csak két hónap, de milyen jó, mert még két hónap. Kalandra fel, jó nyaralást mindenkinek! Hamarosan jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése