Félelmetes, mi van ebben a világban. Még belegondolni is szörnyű, hogy mondjuk megyek haza a melóból, és valami agyament csak úgy poénból lelő, mert mondjuk éppen kedd van, vagy elhagyta a barátnője. És mi lesz vele? Az ügyvédje kidumálja, hogy olyan lelki trauma érte, vagy magánéleti problémái vannak, hogy érthető, amit tett. Na kössz, majd akkor ha nem sikerül egy vizsgám, vagy mondjuk kiválasztok egy napot, hogy a szerda, mert az olyan egy hülye nap, merthogy hat betűs, csak úgy lepuffantok valakit. De szerintem nem ez a megoldás. De amit nagyon utálok, amikor valakit, aki megérdemelné a büntetést, fogjuk, és valamilyen lelki vagy pszichés okra hivatkozva felmentünk.

Mégis félelmetesnek tartom, hogy már lassan ki se mer menni az ember az utcára, meg a közbiztonság úgy szar, ahogy van. Példa erre az egyik forgalmasabb út a városomban, este nagyon sokan mennek arra gyalog vagy biciklivel, mert arról az irányból csak ez visz a belvárosba, mégis az út felén hetek óta nem világítanak a lámpák és korom sötét van. Oké, ezt még megértem, sok helyen kell lámpákat javítani, vagy elszakadt valami vezeték, ami hosszabb javítást igényel, de mégis félve és sietve tekerek át mindig, mert semmit se látni a vak sötétben.

De már nem kell vaksötétnek lennie, van, hogy fényes nappal se mer kimenni az ember, mert van néhány barom. És sajnos egyre több ilyen elmebeteg állat ténfereg az utcán. És ez a legijesztőbb, hogy ott mászkálnak civilben, és ki tudja, mikor pattan el az a bizonyos húr, és csinál valami baromságot. Például ezek az elkeseredett emberek, akik előbb kinyírnak néhány embert, mielőtt magukkal is végeznének. Kérdem én, ha annyira meg akar halni, miért nem vonul el valahova, húzza meg csendben azt a ravaszt, aztán nyírja ki magát. De előtte miért kell ártatlan embereket megölnie, akik nem tehetnek arról, hogy kirúgták a munkahelyéről, vagy elhagyta a barátnője, vagy csak úgy összességében elege van az egész világból. 

Régen imádtam például metrózni, a mozgólépcső a metrokocsik gyors robogása meg a fékcsikorgás és az a fémes égett szag valahogy mindig felcsigázott. Most meg vagy keresek föld feletti alternatívát, vagy imádkozok, hogy minél hamarabb leszállhassak a metróról és rohanhassak felfelé. Mert aki nagyon akar alkotni, mindig kinéz valami forgalmas helyen, hogyha kinyírja magát legyen nagy közönség, meg mint a közmondás mondja, "Ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is". De nem kell tömegközlekedésre szállni, már akár egy várteremben vagy egy bevásárlóközpontban is akciózhatnak, a lényeg, hogy legyen pár áldozat. De a legfélelmetesebbnek mégis azt tartom, hogy már akár sétálunk a nyílt utcán, fényes nappal, és simán lelőhet valaki, akár poénból egy ház ablakából célozva, vagy simád felénk sétálva leszúrhat minket, és sajnos nagy eséllyel pár évvel meg is úszná.

Hát igen, lehet valakinek ez az álma, ilyen kaotikus környezetben élni, de én másra vágyom, csak sajnos lehet, ezek márcsak álmok maradnak, hogy végre nyugodtan végigsétálhassak az utcán anélkül, hogy attól tartanék, valaki leüt, vagy kirabol. De addig is összeteszem a kezem és hálát adok, mert hiába egyre szarabb itthon is a helyzet, azért még talán biztonságosabb, mint egyes országokban...