Igen, most a reinkarnációról elmélkedek. Mindig is foglalkoztatott ez a téma, és úgy vélem a mai napig, miért ne lehetne igaz? Legelőször az ókori kultúrák során ismerkedtem meg vele. Sosem felejtem el, az első könyveket, amiket olvastam a témáról, hogy a test csak egy eszköz, amiben a lélek lakik, majd egy idő után továbbmegy. Hogy az evilági életben ahogy élünk, az kihat majd a következőre, mert amint élünk most, az fogja befolyásolni a következőt. Innen származik a mondás is, miszerint ha valakivel rossz, vagy kellemetlen dolgok történnek, "Biztos valami csúnyát csináltam előző életemben". Ilyenkor elmosolyodunk, de mi van, ha tényleg volt előző életünk?
Mostanában igen divatos, hogy eljárjunk lélekutazásokra, hogy kiderítsük, kik is voltunk korábbi életünkben. Itta nyugati és a keleti felfogás megint ütközik, mert a keleti elfogadja, hogy létezik, és nem firtatja, nem kutatja. Úgy tartja, hogy mindenki annyi információt és tapasztalatot mentett át előző életéből, amire evilági léte során szüksége lehet, és majd ha megérett a következő szintre, akkor nyílnak meg újabb és újabb kapuk, és tárulnak elénk további emlékképek. Ezzel szemben mit csinálunk? Elmegyünk sokszor minden indok nélkül, és ezzel nemhogy segítünk, de van, hogy rontunk. Mert azt javasolják, abban az esetben érdemes kipróbálni, ha valami konkrét kérdésünk van; miért vagyunk sikertelenek a munkánkban, a szerelemben, miért követjük el újra-meg-újra ugyanazokat a hibákat, és ehhez hasonló kérdések. Ilyenkor célszerű lehet egy ilyen utazást kipróbálni, hátha egy korábbi életben már szintén ezekkel a problémákkal szembesültünk, és esetleg megoldást, vagy előrelépést is tettünk akkor, ami mostani életünkben segítségünkre lehet.
Ha viszont nincs konkrét megoldásra váró kérdés, nem ajánlatos belevágni. Pusztán a kíváncsiság nem lehet ok arra, hogy a múltunkban áskálódjunk. És ebben nagyon is egyet értettem, hogy azok a bizonyos kapuk okkal vannak zárva, és okkal maradnak azok, amíg el nem érkezik az idő, hogy végre megnyíljanak. Hiszen képzeljük csak el, mi lenne, ha amúgy is van problémánk bőven, és akkor egyszer csak az össze korábbi életünk problémái a nyakunkba zúdulnának? Ha azok a kapuk nem maradnának zárva, olyan sok megoldatlan probléma nehezedne a vállunkra, hogy teljesen összenyomna minket.
Viszont az ötlet engem is nagyon vonzz, és ha lenne lehetőségem, kipróbálnám, mert van néhány megválaszolatlan kérdés. Nem is így mondanám, hogy megválaszolatlan, inkább érdekelne, hogy hol gyökeredzik az adott probléma, mi miatt gyakorolnak rám dolgok jelen helyzetben ekkora nyomást. Biztos mindennek alapja van. Biztos elkövettem valami nagy hibát, amit most ki kell javítanom, talán a túlzott érzékenység az emberi érzelmek és érzések iránt abból adódhat, hogy egy korábbi énem agresszív volt, és érzéketlen. Most pedig olyan erősen átérzem, hogy ha csak ránézek egy síró gyerekre, aki elesett a biciklivel, mintha az én lábam horzsolódott volna le. Érdekes dolgok, és a létezéséről nem fogjuk tudni kijelenteni teljes bizonysággal, hogy létezik, de ahogy egyszer valaki mondta, ez is olyan, mint a hit. Azt se tudjuk bebizonyítani, de hisszük, hogy van, így elfogadjuk, igaznak érezzük.
Vannak, és lesznek is mindig szkeptikusok, akik kétkedve néznek, majd legyintenek, áá, dehogy, ez nem létezik, nincs bizonyítva. És? Attól miért ne lehetne alapja? Miért ne lehetne, hogy ha az ember valamilyen problémát ne tud megoldani, akkor azt mint egy feladatot továbbviszi magával, hogy később egyszer végre megoldja?
És akkor át is kanyarodhatok az álmokhoz. Na igen, erről is lehetne órákig zengeni, akkor se jutnánk dűlőre, se a végére a témának. Sok magyarázatot találtak az álmok létezésére, van, aki azzal magyarázza, hogy a napi eseményeket az agy végigpörgeti, és szelektál, amit fontosak tartja elraktározza, amit nem kihajítja. Ezt aláírom, mert én is sokszor álmodtam már olyat, ami végigment a nap eseményein, csak kicsit más formában. De mi van azokkal az álmokkal, ahol személyekkel vagy helyszínekkel találkozunk, akikkel még sosem találkoztunk azelőtt, és ahol még sosem jártunk korábban. Az ismeretlen emberek felbukkanását azzal magyarázzák, hogy napközben annyi arcot látunk, nem emlékszünk mindenkire, na igen, ez egész ésszerűnek hangzik, hogy így kiragad valakit a szemünk a tömegből. De azt nem hiszem el, hogy a fantázia annyira nagy legyen, hogy egész városokat rakjon össze, ahol mikor járkálok, és megérintem a falat, érzem a vakolat nedvességét, beleszippantva a levegőbe érzem a tavaszi virágok illatát, és akármerre fordulok be, mindenhol más és másfajta utcák vannak, még azt se mondhatnám, hogy ismétlődnek az elemek. Hát igen, itt már nem tud meggyőzni, hogy a fejecskémmel összetettem néhány házat, meg utat, és tessék, kész is egy város. Főleg azért nem hiszem el, mert előfordult velem, hogy néztem a tévét, és abban mutattak egy városrészletet, vagy egy utazás során eljutottam egy városba, ahol még nem jártam korábban, és egyszerre ismerős érzés fogott el, mintha csak tegnap sétáltam volna el éppen azon a főtéren, sőt volt, hogy tudtam, ha erre meg arra megyek, lesz ott egy szobor - na igen, ilyenkor jön, hogy nagy kunszt, az van sok helyen, de ismeretlenül kijelenteni, hogy merre van, szerintem érdekes megérzés - és még azt se mondhatom, hogy az adott utca stílusa, vagy színei lettek volna ismerősek, egyszerűen az egész úgy ahogy volt cakumpakk. Ja, és itt jegyzem meg, hogy nem voltam bedrogozva, mert már ezt is megkaptam párszor szóban is, meg amikor rákerestem, volt bár barom, aki azt írta, hogy ha folyton színeset álmodok, és van hang, meg érzékelek illatot, fényt, fájdalmat az nem normális, hanem ilyen "álmokat" csak hallucinogén szerekkel lehet érzékelni. Én eddig sosem fogyasztottam ilyeneket, hacsak a csoki nem számít annak. De miért ne jelenhetnének meg álmunkban korábbi életből emlékfoszlányok? Hiszen ilyenkor teljesen ki vagyunk kapcsolva, az agy dolgozik csak serényen, rakodja a dobozokat ide-oda, miért ne találhatna valamit, amit még nagyon régen rakott el? Mint mi, amikor nagytakarítunk, és előkerülnek rég elfeledett tárgyaink. Gondoljon mindenki, amit akar, én továbbra is igyekszem beleásni magam, mert talán itt végre találok megoldást a kérdéseimre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése