...mert akadályok nélkül az életünk unalmas lenne. Gondoljunk csak bele, milyen volna, ha minden elsőre sikerülne, hogy amikor csecsemőként megtesszük az első lépéseket, nincs elbukás, fenékre ülés, hanem elsőre felállunk, és séta indul. Unalmas lenne, nem lennének első lépések, hanem egyből első séta lenne. Ha elsőre megtanulnánk olvasni, amint egy nyitott könyvre ránéznék, vagy egyből folyékonyan beszélnénk, gyöngy betűkkel írnánk. Nem lenne semmi izgalom, hiszen a vizsgák elsőre meglennének, a jogsit hamar megszereznénk, hamar sikereket érnénk el, kudarcba nem fulladna semmi, hiszen nem lennének akadályok.
Jól hangzik, ugye? Igen, elsőre jól, de gondolkozz el egy kicsit. Nem lenne unalmas az élet? Ha mindig minden úgy lenne, ahogy elterveztük, nem lennének buktatók, akadályok, amik eltérítenek, vagy ha elég kitartóak vagyunk, egy időre lelassítanak, egy idő után nem lenne értelme semminek. Minek álljak neki, úgyis sikerül, ez lehetne az indok, a mostani úgy se sikerül helyett. Nem is lenne semminek értelme és értéke, semmit nem lehetne elrontani, minden tökéletes lenne. Unalmasan hangzik, de nagyon. Persze, hányszor vagyunk, hogy azt mondjuk, bárcsak könnyen menne. De ha megszenvedünk érte, keményen megdolgozunk, és sok verejték árán jutunk el a tervezett célba nagyobb megbecsülést kap majd a megszerzett "gyümölcs", félteni fogjuk, óvni, hiszen mennyi erőt és energiát igényelt. Nem fogjuk olyan könnyen eldobni, a végsőkig akarjuk élvezni jutalmunkat.
Ez már egy kicsit reálisabb világ, úgy gondolom. Tényleg, nem lenne rossz, ha minden könnyebben sőt minden elsőre sikerülne. Hiszen ott vannak azok, akiknek mindenük megvan, sok pénz, nagy ház, mert olyan vagy jókor voltak jó helyen, vagy szerencséjük volt. De mindenki nem lehet sikeres, mindenki nem lehetne főnök, mert akkor ki dolgozna, ha mindenki csak utasítgat, meg akkor ki kinek parancsolna, ha meg mindenki sikeres, akkor azt vehetjük úgy, hogy mindenki egyformán átlagos, és nincsenek sikeresebbek közöttük, mert ha mindenkinek minden elsőre sikerül, akkor maga a siker, mint fogalom elvész, akkor a dolgok nem sikerülnek, hanem beválnak, teljesülnek és megvalósulnak, és ha nincs siker, hogy akar valaki ilyen jelzőt birtokolni? Hát, már nem is hangzik olyan frankón, lenne egy tök átlagos, és tök egyforma emberekkel teli világ, ahol mindenki szép, okos, gazdag lenne, lenne tökéletes társadalom, tökéletes gazdaság és igazságos jogrendszer, bár lehet ezekre nem is lenne szükséges, mert a sok egyforma ember mind tökéletes, és erkölcsös és tisztességtudó lenne. Gondoljunk csak bele, lenne jó oldala is, nem lenne háború, éhínség, betegségek és bűnözés. Ez tényleg szép lenne, de sajnos az emberek a tökéletes unalomba halnának bele.
És milyen tanításokat adnánk tovább a gyerekeknek? Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad. Hogyan? Hisz nem tökéletes minden? Akkor nem lenne égési sérülés. És mi lenne, a ne nyúlj a konnektorba felszólítással? Szükségtelen, nem ráz meg minket semmi, mert nincsen rossz, nincsenek hibák, tökéletlenségek, akármit csinálunk, jól jövünk ki belőle. Nem olyan rossz, de én akarom a hibákat, azt akarom, hogy legyen, ami elromlik, hogy meg kelljen javítani, azt akarom, hogy legyenek akadályok, buktatók, amik megedzik az embert, mert ami nem öl meg, erőssé tesz, tartja a mondás. Azt akarom, hogy legyen, ami könnyen teljesíthető, de legyen, ami erőpróbát igényel, ami megméretteti az embert mind szellemileg, mind fizikailag.
Hiszen ahogy Madách is írja: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése