2011. április 11., hétfő

Fagyikalaúz

Új nap, új élmények. És igen, megint elmélkedtem. Tele vagyok életenergiával és tettre készen várom az új kihívásokat. Igen, végre vége a télnek, el sem hiszem, de ez a tavasz megint az az igazi áprilisi tavasz, a szeszélyes kiszámíthatatlan, ami olyan változékony, hogy nem egyszer meglepi, megviccelni az embert. Reggel kómásan kinyitottam az ablakot, hogy beengedjek egy kis friss levegőt, és borzongva csuktam be. Napközben meg amikor ablakot tisztítottunk szabályosan meleg volt, jól esett a gyenge tavaszi szellő, ami finoman végigcirógatta arcomat. A nap sütött, de még mindig nincs az a döglesztő meleg, amikor az ember mintha egy szaunában járkálna, se levegő, se hűvös árnyék. Hallom is az embereket, milyen hideg van, milyen pocsék idő van...aztán majd ő lesz az első, aki 25fokban el akar olvadni, akinek légkondi kell, mert nem bírja a hőséget.
Végre kiránduló idő van, ki lehet mozdulni a depis otthonnak nevezett lyukból, lehet sétálni, és amit már alig vártam, FAGYIZNI. Bezony, végre itt a tavasz, és kinyitottak a fagyisok, nem kell a bolti pálcással vigasztalnom magam, mert januárban csak azt lehet kapni. Megannyi íz, újítás, újdonság, az ember csak áll, és nem tud betelni a kínálattal. Legyen a klasszikus vanília, vagy csoki, esetleg eper? Nem is tudom, azokat már ismeri az ember, de mégse tudja megunni. Én mégis szeretek kísérletezni. A kedvenc helyemen a kedvencem az étcsoki, és a velencei álom. Na, és az tényleg olyan finom, hogy az ember azt hiszi, álmodik. Krémes, édes, de nem émelyítő, lágy, és vannak ízek, csoki és kandírozott narancsdarabok, és a sárgás vaníliához hasonlítható krémes fagyiréteg. Az étcsoki meg egyszerűen isteni. Aki már evett igazi étcsokit, ami kesernyés, és mikor az ember a szájában pörgeti, nem rágja szét hirtelen és nyeli le mohon, hanem kiélvezi minden parányi részét, és a kesernyés íz lágyan és selymesen olvad szét, erről beszélek. És ez a fagyi is ilyen, kesernyés, kicsit édeskés, egyszerűen mennyei. Aztán vannak a már említett és jól ismert vanília, csoki, eper és puncs, az örök kedvencek. Ja, és a citrom, azt majdnem kihagytam a sorból, ami nagy gonoszság lett volna tőlem. De nézzük csak, mik vannak még? Két kedvenc helyem van, és mily meglepő, a cég ugyanaz :)
Az egyik helyen 20 féle fagyival szolgálnak, a másikban legalább 60 féle. Itt nem jó az a nézet, hogy ma ezt a 2-3 félét, máskor meg mást, mert mindig változik, bővül,valamikor van, amit kiszemeltünk korábban, valamikor mással helyettesítik. Egyik érdekes ízű fagyi, amit ettem, a Hupikék nevű volt. Nem vicc, a fagyinak tényleg olyan színe volt, mint a mesebeli törpöknek, de mivel még nem ettem törpöt, nem tudom, tényleg ilyen ízűk lehet-e, de mókás volt az elnevezés, és egyszerre kicsit morbid, hogy valaki mirelit törpöt nyalogat. Na mindegy. Aztán az egyik fagyi, amit mindig emlegetünk, az a szekszárdi banános. Az íze pont olyan volt, mint azoknak a kis Haribo-s banánfiguráknak. Imádtam. De ez már klasszikusabb volt, amilyen gyümölcsöt takart a név, azt is kaptam. Aztán voltak még furcsa meg érdekes nevűek, mint a Naplemente, meg volt jó pár, amire csak úgy böktem rá, hogy abból a zöldből, vagy fehérből kérek, mert kimondhatatlan neve volt. Az eladó próbált neki olaszos nevet adni, hogy stílszerűbb legyen, én meg elégedetten mosolyogtam, hogy másnak is nehézséget okoz, nem én vagyok diszlexiás. Ami még nagy kedvencem, és ez a kedvenc törzshelyemen van, hogy a fagyit nem csak belerakják a tálba, aztán ne, kanalazd a vevőnek, hanem kicsit feldíszítik, hangulatosabbá teszik. A gyümölcsös fagyik tetejét az adott gyümöcsdarabokkal szórják meg, a csokiskekszre csokiskekszdarabkákat raknak, volt, hogy a kókuszos tetejére két fél kókuszt helyeztek, nagyon guszti volt. Sőt, nagyon kedvesek, mert ha megkéri az ember, akkor a tetején lévő gyümölcsből is kap egy darabot a fagylaltgombóc tetejére.
Nyami, össze is fut a számban a nyál, ha eszembe jut mennyi féle fagyi volt, és már alig várom, hogy legközelebb arra sétálhassak, és újabb ízeket kóstolhassak meg. Kicsit hanyagolódnak a klasszikusok, és belevetem maga az ismeretlenbe, madártej, szilvás gombóc, tiramisu, fekete erdő...hát igen, nyáron a sütik hűtve jók :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése