Végigsétáltam az utcán hazafelé jövet, és nem tudtam sírjak-e, hogy milyen mocsok van az utcákon, vagy hányjak. Egyszerűen nem tudom tovább türtőztetni magam, legközelebb belenyomom a fejét az ilyen böszme tuskónak a kukába, hátha akkor észreveszi, hogy van szemetes is a világon. A tököm tele azzal, hogy itt pofázunk egy szebb jövőről, de még egy ilyen alap kulturáltsággal se rendelkeznek egyesek. Állok a buszmegállóban, odalép, és belefújja a képembe a füstöt, és még neki áll feljebb, amikor arrébb állok, és hangosan megjegyzem, neki is mekkora esze van, hogy beáll középre, és ott pöfékel, hogy mindenki kapjon egy kis füstöt. Aztán amikor ökölbe szorul a kezem, és legszívesebben belenyomnám a képét a betonba, és a fogaival szedném fel a csikket, amikor felszállás előtt egy laza csuklómozdulattal eldobja a francba, pedig ott van tőle fél méterre a kuka. De eltörne a lába, ha egyet oldalra kéne lépni, és a föld helyett a csikktartóban landolna a cucc. Én tudom, hogy aki dohányzik, annak szüksége van rá, és nehezen tudja abbahagyni, van dohányzó az ismerőseim között. Ők mégis, vagy más képzésben részesültek, vagy én nem tudom, de tisztelettel vannak mások iránt. Ha velem jön, megkérdezi, rágyújthat-e, nem zavar a füst, és ha megkérem, most inkább ne, akkor megérti, és kivonul a kijelölt helyre, nem össze-vissza pöfékel. És érdekes, nem elhajítja a csikket, hanem ki tudja dobni az erre kijelölt helyre. És a buszmegálló is kulturáltabban nézhetne ki, ha nem lenne tele csikkel, hogy volt, hogy majdnem bokáig gázoltam benne. Ennél már csak az a szebb, amikor a tuskója teleszotyizza a megállót, vagy volt már abban is részem, hogy egy mellettem lévő ülésen ülve, köpködte a buszon a héjat. És a kutya nem szólt rá, hogy fiam, ne tudsz olvasni, ki van írva, hogy ne szemetelj a buszon? A harmadik kategória, amikor a rágót hagyja szanaszét. Nem kívánok ilyenkor rosszat, csak hogy egyszer neki is ragadjon bele a ruhájába, valami drágább darabba, amit dobhat ki, mert nem jön belőle ki maradéktalanul. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért nem tudja a kukába vagy egy zsepibe beleköpi, amit később kidob, ha éppen nincs kuka a környéken. Nem, egyszerűbb, ha ráragasztjuk a pad aljára, vagy a hecc kedvéért a támlájára, hogy majd egy gyanútlan ember, aki nem figyel, és nekidől had ragadjon bele.
A következő kedvenceim, a csőrészeg sutyerákok, akiknek az a fiatalság jelképe, ha este úgy bepiál, hogy azt se tudja, fiú-e vagy lány, és hazafelé támolyogva telerókázza az utat, meg szétdobálja a palackokat, üvegeket, sőt rásegít a dologra, mert addig ütögeti, meg dobálja, amíg végre szét ne törik, és a járdát beborítják a szilánkok. Sajnos itt nem áll meg a tudományuk, láttam már, amikor a kocsik mellett elmenve összekaristolták, mert az milyen kurva klassz dolog, nem tudom, ő mit szólna hozzá, ha reggelre neki is összekaristolná valaki a kocsiját. Vagy zavarja az esetleges rendezettség, és izomból addig rugdalja a kukát, amíg az le nem esik a tartóról, utána meg szétrugdalják a tartalmát, összebarmolják a játszóteret, mert az milyen vagány, hogy letöröm a hinta láncát, mert összemetélem a csúszdát, én már úgy se játszom rajta, akkor másnak minek címszóval. Akkora károkat tudnak okozni, hogy az félelmetes, a felgyújtott kukák büdösek, és másnap lehet őket felkaparni a járdáról, a megrongált köztereknek idő kell, mire a növények újra kizöldülnek, és a széttört szilánkokat maradéktalanul nem lehet mindig eltakarítani, a pici gyere meg másnap belenyúl, vagy beveszi a szájába, és kész is a baj. De nem csak ők csinálnak károkat, vannak ezek a trógerek, mást nem tudok róluk mondani, itt vannak húszon, meg harmincas éveikben, fiatal életerős emberek, és mit csinál? Egész nap járja a parkokat, még a palackokat is derogál neki összeszednie, de szétszórja a papírt, az újságokat, maga után hagyja a félig megevett meg megivott étel és italmaradékot. Mi meg ezekre a mocskokra dolgozunk, jönnek a közterület-fenntartók, takarítanak ezek a mocskok meg nézik röhögve, meg piálva. Miért nem adjuk a kezükbe azt a botot, és szedjék fel a szemetüket, meg takarítsanak el maguk után? Őket tudom rohadtul nem zavarja, de az én életteremet ne rondítsa el a maguk képére, én nem vagyok csótány, aki jól érzi magát a szemétben. Ha én meg tudom csinálni, nem tudom másnak miért jelent nagyobb erőfeszítést, hogy ne szórja szét a szemetet az utcán, ne köpködjön össze-vissza, ha meg köpködni akar, az állatkertben a lámák között a helye.
Félelmetesnek viszont azt tartom, hogy a műveltebb rétegek között is nagy arányban előfordul. Azt hinné az ember, aki tanult, az nem fog ilyen alap dolgokat csinálni, tud kulturáltan viselkedni, de sajnos erre rá kellett ébrednem, nem így van. Azok, akiknek anyuci-apuci kinyalta a valagát, és mindent a segge alá tett, és tesz ma is, nem tud megbecsülni semmit, aki még nem dolgozott meg valamiért, nem tudja értékelni a dolgokat, és közömbösen szarik nagy ívben az egészre. Mi meg, a kis egyszerűbben, akik vigyáznak a környezetre szívnak a többi bunkó miatt, mert sajnos 10-ből 2-3-an tanúsítanak figyelmet a dolgokra.
És igen, ezt tartom a legszánalmasabbnak, és legfélelmetesebbnek. Itt vagyunk, XXI. század, meg minden, és papolunk arról, hogy milyen zöldek vagyunk, meg figyelünk a természetre, de valahogy ez nem mutatkozik. És sajnálatra méltó, hogy fejlődtünk, technikailag, de az emberek legtöbbje nem tudott szellemileg ezzel együtt fejlődni. Ha körbenézek az utcán, tisztára középkori állapot uralkodik. Hiába van WiFi-s mobilunk, meg villogó vigyorunk - mert más félelmetes, hogy a mosolygás se megy természetesen, hanem eszköz kell hozzá - , meg hiába van mindenféle hiperszuper hich-tech cuccunk, ha jól érezzük magunkat a mocsokban. Ez nem sértés, ez az igazság. Mert nézzünk csak körül, mintha a tanönyvekből ismert középkorban lennénk, az emberi ürüléktől kezdve az ételmaradékokon át papír, cigarettacsikk és egyéb más hulladák borítja az utcákat. És teszünk ellene valamit? Nem igazán. Erről van szó, ha nem teszünk ellene valamit, akkor annyira ne is zavar minket, meg rohantul közömbösek is vagyunk, és ez kell nekünk, gy érezzük magunkat jól, ebben a környezetben élve.
Én nem tudom, hogy vagytok vele, akinek ne inge, ne vegye magára, csak sajnos az ilyen jellegű üzenetek azokhoz érnek csak el, akik eleve is foglalkoznak vele, akik meg nem, azokról többnyire sikertelenül lepattog. Úgyhogy ti, akik így érzitek jól magatokat, csak tessék, fulladjatok bele a szemetetekbe, és rohadtul köszönöm, hogy ezt a világot, amiben én is élek sok velem hasonló gondolkodásúakkal így tönkreteszitek. Mit nektek fejlődés és haladás, ha már az ilyen alap dolgoknál is megbuktok?
Én viszont nem így akarok élni, nem azt akarom, hogy a gyerekem a szemétben játsszon, és ezt a füstöt levegőt szívja, én tettem, teszek és tenni is fogok ellene...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése