Ez a mai nap eszméletlenül szarul kezdődött, legjobb lesz azt hiszem, ha begubózva várom a végét a szobámban, úgy talán nem halmozom tovább a balszerencsés eseményeket. Hol is kezdjem? Talán az első pillanatnál, amikor reggel úgy ébredtem, alig van hangom, a fejem majd széthasad és szédülök? Persze, igaz, sokat beszélek és valakinek ez inkább áldás mint csapás, de hangerő nélkül mit kezd az ember a mai világban :) A buszon az alsó nem akart működni, és a másikhoz kellett rohannom, nehogy fent maradjak és tovább menjek még egy megállót, mert akkor lekéstem volna a csatlakozást és várhattam volna a következőt, na akkor teljesen elkéstem volna, de ezt elkönyvelhetem félig rossznak, hiszen sikerült időben leszállnom. Aztán beértem időben, még korábban is, mint kell, erre kiderül, hogy így is elkéstem, mert levélben nem kaptam értesítést, facebook-os csoportban viszont tegnapi nap este valaki volt olyan rendes megosztani ezt az információt. Hát itt ami következtetést levontam, hogy ha nem gépfüggő az ember és nem facebook-on él, akkor bukta, akkor lemarad minden információról, valahogy nekem eszembe se jutott ezeket az információkat pont ezen az oldalon keresni, gondoltam majd kapok róla a dátum módosítójától egy körüzenetet, elvégre nem mindenki volt jelen az előző alkalommal, de ez valahogy akármilyen természetes is lett volna számomra, másnak már nem volt az. Úgyhogy lemaradtam egy ilyen fontos információról csak azért, mert voltam olyan barom, hogy advent első vasárnapját mertem a családommal tölteni, napközben lótottam-futottam hogy a koszorúhoz szükséges anyagokat beszerezzem, aztán ebéd készítés meg ebédelés, aztán ki a kertbe, befejezni ami délelőtt félbemaradt, összedobni a koszorút estére, valami sütit összeütni, mert egy gyertyagyújtás süti nélkül nem az igazi, és valahogy egy gyertyagyújtás nem fél perc, olyankor leülünk, egy-két szelet süti elfogy, beszélgetünk-nevetgélünk, és akkor ott tartunk, hogy elmúlt este 9, lassan szedelődzködni kell, elpakolni a maradékot, elmosni az edényeket, zuhany és 11kor irány az ágy, valahogy eszembe se jutott a facebook, biztos a család az oka, hagyni kellett volna az egész macerás előkészületet, le kellett volna ülni reggel 8kor a gép elé, és este 11ig el se mozdulni onnan, na, akkor olyan napra kész lettem volna, mint a csuda, persze a gyertyagyújtásról se kellett volna lemaradni, küldtem volna csodaszép videót, amin valamelyik amerikai karácsonyi sláger szól a háttérben, égnek a gyertyák és kilinkelhettem volna az oldalamra hogy minden online lévő ismerősöm lájkolhassa.
Szóval ma reggel sikeresen levontam, hogy az, akinek a telefonja nem csipog folyton, hogy üzenete érkezett, aki egy picit kikapcsolja a gépét, és nem ül előtte egész nap, az le van szarva, az oldja meg, ahogy tudja, az jelen technológia vezetékfejű világunkban "életképtelennek" számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése