Utolsó napján ennek az évnek összegeztem az idei évet. Nemes egyszerűséggel átlagos volt, a fogadalmak nem váltak valóra, a tervek nagy része meghiúsult, és hiába volt ez a szerencse meg a boldogság éve, nekem inkább az ellenkezőjéből adatott jó sok.
Az év eleje fogadalmakkal kezdődött. Jöttek a szokásos baromságok, hogy megtanulok év végéig egy idegen nyelvet, leadok x kilót, végre megismerkedek Mr. Igazival, még szemeim előtt az is megjelent, hogy talán a Karácsonyt végre a párommal töltöm...na, persze, mit is gondoltam. Kaptam egy csomó újévi jóslást, hogy ez az év más lesz, mert 13-ra végződik, az szerencsét hoz, az mágikus, ebben az évben minden megtörténhet. Olyan nagyon sikerült túlmisztifikálni, hogy a végén magam is elhittem, és bírva hittem benne, hogy talán idén történik valami szokatlan, valami nagy horderejű...na igen, az jött, csak én valami pozitívra gondoltam, nem arra, hogy Karácsony előtt sikerül egy közeli ismerősömmel olyan szépen összevitázni, hogy az újév napján fasírtban vagyunk, és hogy a pezsgős poharammal vele jó egészséget és sok szerencsét kívánva nem fogok koccintani. Na igen, ízlésesen és emlékezetesen kell tölteni ezt a néhány ünnepi napot, ez meg is volt.
Aztán mondták, hogy jó egészségnek és szerencsének örvendhetek, hát szerencsének felfoghatom, hogy drámai végzetes kimenetelű tragédia nem történt, de ha úgy nézem, idén többet voltam mindenféle kórházban, mint az elmúlt években összesen, és többet költöttem gyógyszerekre, mint korábban.
És ami a szerencsés leszek a szerelemben részt illeti...nagy kamu. Persze, nem azt vártam, hogy az óra éjfélt üt és perceken belül majd csenget is a beígért lovag, de ezen a téren is mondhatom, hogy sikertelen évet zárhatok.
De azért tegyem össze a pici praclim, és mondjam hálát, hogy nekem milyen jó, hogy egészséges vagyok, hogy van még fedél a fejem fölött. Igen, ez mind szép és mind igaz, de nem bűn, ha az ember ennél többre vágyik, ha nem ennyi az életcélja, és ha belegondolok hány ember van, akinek ez megadatik mégis elégedetlen, mégis még többet és többet akar, és őket nem hurrogják le. Én nem kívántam luxus házat, nyaralást a Bahamákon, nem akartam megnyerni a lottó főnyereményt, egyszerűen annyit kívántam, hogy bárcsak változna pár dolog az életemben...ehelyett itthon ücsörgök és várom, hogy végre éjfél legyen, és ennek a vacak évnek vége legyen. Akármit is mondtak a következő évre leszarom, jósolhatják ilyen megaszuper évnek, olyan extraszuper sikeresnek már nem hiszem és nem is érdekel, amit mondtak annak csupa ellentétét éltem át. Viszont megtanultam, kinek vagyok igazán fontos, és ki az aki a mai napig csak kihasznált, felnyíltak a pici szemecskéim, és kezdem megismerni a való élet rejtelmeit, kezdek rájönni, mi értékes és mi értéktelen.
Úgyhogy felöltöm a legszebb vigyorom, kapom a kabátom és inkább kisétálok a térre idegenekkel koccintani, mert azoknak a jókívánságoknak lehet, még nagyobb értéke van, mint azoknak a szokásos dumáknak, amiket a rokonoktól hallok, és amik mögött semmilyen tényleges jókívánság és jó szándék nincs, amiket hideg mosolyokkal és színlelt érdeklődésekkel próbálnak palástolni.
Zárásként év végi összegzésként elmondhatom, hogy idén végképp kijutott a szarból, úgyhogy jövőre most már végképp kijárna valami jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése