Mindenki van úgy gondolom, hogy felébred, úgy érzi, hiába jobb lába érte először a talajt, mégse lesz az a nap az ő napja. Ez az a nap, amikor szürke felhőbe borulva látjuk a világot, amikor szerintünk semmi jó nem történik, amikor bármihez nyúlunk, rossz lesz, gyenge, amikor mindenki mást jobbnak és sikeresebbnek érzünk, mint mi magunk. Ilyenkor irigykedünk, hogy lehet, hogy a másik kint tanul egy külföldi egyetemen, vagy hogy sikeresen letette a vizsgáját, mi meg elcsesztük, hogy mi semmire se vagyunk jók, mindent elrontunk, a többiekhez képest milyen bénák vagyunk, milyen buták vagyunk és máris mennyi lehetőségről lemaratunk. Folytatódik az önsajnálat, az önbírálat és egyre mélyebb letargiába kerülünk totál alaptalanul.
Elvégre totál felesleges, az a másik, akire irigyen lesünk az utcán magasról tesz ránk, nem érdekli, sőt, lehet azt se tudja, kik is vagyunk. Ilyenkor ez a mindenkinek mást kell irigyelnie elven lehet mi megnézzük, micsoda friss külsője van, amikor mi már reggel is karikás szemekkel öltünk nyelvet a tükörképünkre, ő meg délután 4kor is úgy fest, mint aki telve van energiával az egész napos rohanás után. És ha sajnálkozunk magunkon, összehúzzuk magunkat és nagyokat sóhajtozva haladunk rögös utunkon előrébb leszünk? Egy frászt!
Ilyenkor mindig előveszek valami régi közmondást, jól megmondták anno az öregek, hogy mindenki a maga kovácsa. Szóval nem okolhatom a Jóska-Pistát, ha nem úgy alakultak a dolgaim, igenis megálljt kell végre parancsolnom magamnak a nyavalygásaimért, és a sarkamra állva nem csak szóban mondogatni, hanem tenni is érte. Például úgy szeretnék megtanulni egy idegennyelvet, vagy hegedülni esetleg zongorázni, jó lenne valami új sportban is kipróbálni magam, elolvasni végre azt a néhány könyvet, amit olyan örömtelien cipeltem haza, hogy micsoda vétel volt, otthon meg feltettem a polcra porosodni és amikor nyúltam érte, hogy elolvasom, ááá, most nincs rá úgyse időm. De ezzel a mentalitással mennyire fogok előbbre jutni? Naná, hogy alig, vagy egy nagy nullát fogok előrébb kerülni, sőt, a végén sikerül majd magammal annyira elhitetni, hogy képtelen vagyok mondjuk spanyolul megtanulni, vagy inkább menjek busszal, mert jogsit soha az életben nem szerzek, úgyhogy lehet még vissza is húzom magam akaratlanul.
Úgyhogy nagy levegő, listát nem fogok írni, hogy mit akarok elérni, felesleges, mert ha valami nem teljesül, akkor megint előjön a pesszimizmus, hogy na ugye, mondtam hogy nem fogom megtanulni, megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése