Új nap, új élmények. Imádom az életet, mindig amikor azt hiszem, na, megint semleges lesz és unalmas megmutatja magát, hogy igenis tud érdekesen kiszámíthatatlan és szórakoztató lenne. Így lett a mai nap is. Elindult a reggel, amikor csipás szemmel hunyorogtam néztem az óra kijelzőjét, próbálva kitalálni, mennyi is lehet az idő valójában. Aztán jött a felismerés, hogy idő van, kelni kell. Ilyenkor ott somfordál az a gonosz pici ördög, hogy még visszafeküdjön az ember egy icipicit, csak 10 perc, vagy egy icipicit több, aztán utána véglegesen kikeljen az ágyból. De nem lehet, mert ott az a vacak egy szó: "KÖTELESSÉG". Ejj, minek is az nekem, morgolódok, nyöszörgök, de felülök az ágyban, és nagyokat nyújtózkodva végigfuttatom agyban a napi teendőket, végigfut a szokásos reggeli sorozat, reggeli-öltözés-indulás, megérkezni, figyelni, tanulni, okulni agyilag lefáradni, az ismerősökkel beszélni, örülni minden rég látott arcnak és egy kicsit kikapcsolódni a barátokkal, aztán este zombiként visszatérni rázuhanni az ágyra és a fejem belefúrva a párnába az mondom akármilyen fárasztó is volt a nap, imádtam minden egyes percét. Valami van ebben a teliholdas dologban, az fix. Hogy miért? Mert megint telihold van, és totál fel vagyok húzva, tele vagyok tettvággyal és késztetéssel, hogy csináljak valamit. Igaz, hogy reggel morogva nyomom le az órát, morgok,hogy mekkora hülye vagyok, fáradt vagyok és aludni akarok, és megfogadom, hogy aznap igenis később fekszem majd, hogy reggel kipihenten ébredhessek, na igen, ez a fogadalom elszáll, és estére megint megvan a program és azon kapom magam, na megint elmúlt éjfél, reggel megint olyan leszek mint a felmosórongy. Sebaj, szerintem a héten igenis megérte, amilyen gyorsan telik, nem lehet felesleges alvással elfecsérelni, hogy aztán kesereghessek az elhalasztott lehetőségek miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése