Ezt most miért?

Sose értettem a feltűnési viszketegségben szenvedők posztjait. Amikor nem bírja ki, hogy meg ne ossza egyből az egész világhálóval, hogy meglett a vizsgája, éppen mit hallgat, milyen filmet akar megnézni a moziban ésatöbbi. De ami a kedvencem, amikor az ember nem képes szóban elmondani semmit, hanem a világháló mögé bújva küldözgeti a jeleket. Mire is gondolok? Tudod te az nagyon jól, kedves olvasom! Amikor ott motoszkál valami a fejedben, és annyira érzed, hogy kikívánkozna végre belőled, de nem találsz rá alkalmat, várod, hátha végre egyszer szóba jön a téma, egyszer ráterelődik a szó valami más kapcsán, és akkor benyögheted ami már mióta ott csücsül kimondatlanul a nyelveden. De addig is menekülsz, rejtőzködsz, mert akármennyire is idegesít a gondolat, nem mered kimondani, inkább sejtelmes rejtjeles üzeneteket dobálsz a neten, figyelemfelkeltő posztokat hagysz a közösségi oldalakon, mindegy segítségért és figyelemért kapálódzva, hátha a várva várt személy végre rád ír, hogy mi is történt, mert a kiírás láttán kíváncsiság lesz rajta úrrá. Nem értem, ha a világháló nyújtotta lehetőségekkel és anonimitással élve nyomja tele az egészet személyesebbnél személyesebb kommentekkel és posztokkal, akkor miért így cselekszik, miért jelezget, várva a sült galambra, ahelyett, hogy bátran rákérdezne kerek-perec a dolgokra. 

De most komolyan, mitől kell félni? Hogy a másik besértődik, és örihari, nem szól semmit a másiknak? Vagy hogy leharapja a fejét? Nem tudom, de érdekes, és ez az, amikor ismerősként csak vonogatom a vállam, hogy most mi van, és csak nézek, hogy mindenki milyen nyilvánvalónak látja, hogy mennyire kapálódzik az illető, hogy végre kiköphesse azokat az égető szavakat. 

De megéri, hogy magunkat kínozzuk ilyen marhaságokkal hiszen a végén mindig kiderül, hogy valami csacska apróságon volt a félreértés, hogy az egész tök alaptalan, és feleslegesen peregtek el életünk percei, megspórolhattunk volna sok forgolódással töltött álmatlan órát, és sok gondokkal terhelt elmélkedést.

Remélem aki eddig várt, és visszafojtva a szavakat nem mert szólni, csak küldözgette a jeleket, hogy S.O.S., írjanak már rá és kérdezzék, mi történt, hogy átterelhesse a szót arra a bizonyos dologra, most vesz egy nagy levegőt, és kimondja végre a kimondatlan szavakat, ahelyett, hogy tovább őrlődne.