2011. szeptember 6., kedd

Hajléktalan gondok

Megint itt vagyok, és megint kiborulok. Nem is csoda, mert minden nap történik valami...csak nem mindegy, hogy mi.
Állok a bolt előtt, hogy bedobáljam a palackokat, mert szelektív vagyok. Na igen, teszek egy lépést a környezetvédelemért, mert meddig tart bedobálni 10 palackot...majd egy órába. Ami nem is lenne gond, mert sokan vannak előttem, de okés, civilizált ember lévén megtanultam, hogy mindenkinek megvan a helye a sorban, és szépen ki kell várni, érkezési időrendben hogy sorra kerüljön. Nincs is gond, megy a sor, mindenki szépen dobálja a cuccait az erre kialakított nyílásba, amikor jön a fenn említett alany..egy pár hajláktalan...neveket nem akarok megadni, sem korokat, pedig röpke percek alatt mindent megtudtam róla, hiszen hangosan panaszkodott egyfolytában, úgyhogy nevezzük a nőt egyszerűen a "nőnek", és a férfit a "pasinak".
Na, szóval nem is lenne izgi a nap, ha nem lenne egy kis szóváltás. Civilizált embertársaim állnak a sorban, egyszer csak a pasi odavonaglik, és elkezdi szajkózni, hogy itt állt a sorban 4 üveggel, és mindenki beáll elé, már vagy 10-en elé tolakodtak. Na igen, számolni nem nagyon tud, az intelligencia eltörpült, mert 3 ember ácsorgott összesen, abból egy dobálta a palackokat, kettő várt. De ő magyarázott, hogy milyenek, ott áll a sorban és elé állnak. A francokat tolakodtak elé, ott se volt, guberálta az üveget a szelektív kukából. Magyarázata, ott állt, de kiállt, mert elromlott a gép. Kérdem é, akkor ha ott volt, de most nincs ott, akkor mit van kiakadva, hogy odaállt valaki az amúgy üres sorba, akkor az nem is tolakodott. De ő ott hőbörgött. Na oké, elegünk lett mikor már közel 10 perce ezt hallgattuk, mondtuk, ok, álljon elénk a 4 palackjával csak fogja már be. Erre hogy mi milyenek vagyunk, hogy diszkrimináljuk, mert hajléktalan. Tipikus az a magyar ember, akinek semmi sem jó, ha segítesz, az a baj, ha belerúgsz az a baj. Oké, nem áll elénk, de nem is marad csöndben, magyarázza a nőjének tőlünk 1 méterre, jó hangosan, hogy milyenek, hogy eléjük tolakodtak, mert hogy őket nem veszik emberszámba, mert hajléktalanok. Mondhatom, már ott voltam, hogy pofán vágom az egyik palackkal, mert nem bírom, nyugis és türelmes vagyok, de ezt már nem lehetett bírni. Na de erre jött a nője és jó hangosan megjegyezte, hogy na, nézzenek oda, vannak még rendes emberek. Hogy mire mondta? Arra, hogy a pasija levámolt egy diáksrácot. Szegény nem is nagyon mert ellenkezni, amikor hárman körbeállták, hogy adjon pár forintot. Az egyik férfi fel is kapta az iszapot a sorban, mert kiderült, párszor már adakozott nekik pénzzel, erre most itt bunkóznak vele, meg baszogatják, hogy eléjük állt, holott ott se voltak a gépnél, mikor a férfi odaállt. Na mindegy, ahányszor elment, folyton megjegyezte a nőcske rosszmájúan, hogy reméli bedöglik megint az automata, és megint várni kell mindenkinek, mert ők is mennyit várnak ott, és megint jött a beszólás, hogy mert "mindenki beelőzött, és eléjük állt a sorban". Na erre eldurrant egy férfinak a sorban az agya, aki eddig tök nyugodtan rendes stílusban válaszolt vissza férfinak, hogy igaz, hogy nem tolakodtak elé, mert ott se volt, de mit van kiakadva, amikor ő egész nap ott ücsörög a bolt előtt. Na, itt volt a váltás, hogy mi milyen szemetek vagyunk, hogy lenézzük őket, mert hajléktalanok, meg nincs munkájuk. Bocsi, hogy ezt mondom, de nem tudom sajnálni. Mi, munkások felkelünk 4-5kor, hogy elmenjünk melózni, és ez a klasszikus 8 óra munka-8 óra pihenés-8 óra szórakozás eltűnt, van 10-12 óra munka, és ha szerencséd van 5-6 óra pihenés, és nincs sok szórakozás. Nekem levonják a fizimből, hogy ezeket pénzeljék, ez meg beszól, hogy nincs munka. Mit nincs, el kell menni, és keresni, mert nem fogják utánuk dobni. És beszól, hogy lenézem, mert hajléktalan. Nem, nem nézem le, csak nem tudom sajnálni, és nem indul el a kezem a szemembe lévő apró irányába, mert egy húszon-harminc éves fiatal jó erőben lévő férfi, aki ott túrja a kukát az üvegért és rest elmenni melózni, nem fogok megsajnálni, hiszen mondhatom, hogy rájuk is melózok eleget miközben ő tök részegen döglik a padon szétszemeteli a parkot és molesztálja a vevőket a bevásárlóközpontok előtt a kocsiért, mert ha nem tolhatja vissza akkor elmond minden bunkó parasztnak meg annyiszor emlegeti az anyámat, hogy évtizedekkel megnövekszik az élete. 
Na mindegy, csak gondoltam, megosztom, mik vannak, mik történnek. Nem akadok ki, igazából kínomban már nagyon jól elszórakoztam, hogy az a kettő miket hőbörög, és ahányszor megpróbáltunk emberien és nyugodtan megmagyarázni nekik valamit, mindenre két érvük volt: "lenézzük, mert hajléktalan", na meg "elé tolakodtunk a sorban"...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése