Tegnap láttam egy érdekes műsort a tévében (nem az egyik beköltözős IQ romboló reality cuccról beszélek). Tudományos oldalról közelítette meg a mostani világ embereit, és az egyik emberke érdekes dolgot vetett fel, mi van, ha a jelenlegi világ csak illúzió, nem más, mint valamelyik irányító szervezet által létrehozott mesterséges világ, mi meg elhisszük, hogy minden ami körülvesz a valóság. Na igen, érdekes, és tényleg elgondolkodtató, hogy miért ne lehetne? Ha belegondolunk annyi információ bombáz minket, ha z úton haladunk, szerintem a kint felállított hirdetőtáblák közül jó, ha a felét észrevesszük, nemhogy még el is tudjuk olvasni a rajta írtakat. Ami tetszett, amikor azt mondta, az ember olyan lény, aki lát, de mégis vak. És miért is? Mert azt felfogja, hogy körülveszi egy világ, látja a fényeket, az épületeket, de igazán nem tudja az egész körülötte lévőt felfogni és feldolgozni, hiszen túl sok információ egyszerre. Na jó, most nem azt mondom, hogy jah, mi is benne vagyunk valami üres szobában csak agyilag manipulálnak minket, hogy azt higgyük és lássuk, amit valaki el akar hitetni és láttatni akar velünk. De az agymosásra igen is képesek, és nem is kell sok erőfeszítés hozzá. Csak sokkolni kell az agyat, elhalmozni rengeteg felesleges információval, használhatatlan adattal és ténnyel, és ezek közé berejteni a tényleges és valóságos történéseket. És mi a legjobb információ, ami érdekli is a mai kor emberét, és amivel csutra lehet terhelni úgy, hogy az igazán fontos adatoknak már ne maradjon hely? Naná, hogy a bulvárral és a reality-kel. Mert a mai kor embere baromira kíváncsi, és nagyon érdekli, mi történik a másikkal. Két okból, egyrészt, hogy ha annak a másiknak rosszabbul megy az élet bármely terén, pl. nem sikeres a párkapcsolatok terén, kirúgták a munkahelyéről, vagy vannak olyan kis rejtett titkai, amiket ha valaki az ismeretségében megtudna, el is ítélné, na, szóval ezek arra jók, hogy megnyugodjon, hogy az ő élete nem is annyira elcseszett, vannak, akik felett állhatnak bármilyen tekintetben, és lenézhetik, hogy na, én több vagyok ennél az embernél. Kell egy kis egészséges fensőbbségtudat, hogy alakuljon az ego. Na, és mi lehet a másik ok? Naná, hogy az irigykedés, mi más. Amikor látjuk, hogy nini, a pasinak micsoda luxus kocsija van, és micsoda ruciban száll be mellé a csaj. Lehet csorgatni a nyálat, meg sopánkodni, hogy nekünk sose lesz ilyen, más meg milyen szerencsés, ez nem igazság. Aztán lehet irigyelni az alakját, hogy micsoda kockahasa van, meg micsoda formás idomai, vagy ott a vagyok, hogy ej, ennek még egy ilyen méregdrága jachtra is telik? És ameddig sopánkodunk a saját hibáinkon meg hiányosságainkon, keressük az első szempontként megjelölt lejjebb álló alakokat, hogy egy kis vigasztalást nyerjünk. Meg valljuk be, hányan vannak, akik tudják, hogy igen, van hibájuk, nem is egy, és ahelyett hogy azt megoldaná mások életét veszi górcső alá, és az eredmények vagy megerősítik, vagy még jobban összetörik, de a saját hibáival nem kell mégse foglalkozni, meg megoldani, hiszen másoknak lehet helyette osztani az észt.Szóval ha ebbe belegondolunk, hogy ezekkel az apró dolgokkal milyen jelentős formálást tudunk véghezvinni, lehet, nem is kellene nevetve azt mondanunk ennek a pasinak, te bolond vagy, még hogy egy virtuális világban élünk, ahol minden csak illúzió. Hiszen agymosott zombiként ígyis csupán illúziókat kergetünk, ahelyett hogy kinyitnánk végre a szemünket, és körbenézve nem csak azt néznénk azt, amit mások láttatni akarnak velünk, hanem felfogva látnánk a valóságot és rájönnénk, hogy csupa hazugság és ámítás, ami körülvesz minket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése