Úti elmélkedések

Bizonyára sokaknak feltűntek már a főutak egyes részein elhelyezett zöld színű "árnyékoló lapok". Eddig nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mindaddig, amíg fel nem fedeztem, mennyire hasonlít a mögötte kialakult kép a régi pörgetős-kukucskálós mozgóképkészítő gépekhez. Ha gyengén megpörgettük, és benéztünk a lyukon, szemünk előtt megelevenedett egy néhány kockából álló képsorozat, például egy lovagló, vagy sétáló ember. Először fel sem tűnik, az autó úgy száguld a lapok mellette, hogy fel sem tűnik, a lapok egybeolvadnak, szinte átlátszóvá válnak. Viszont egy bizonyos szögből nézve feltűnik. Mintha egy festő színes és aprólékosan kidolgozott mozgó táját szemlélnénk, ahogy a fák és bokrok lengedeztek a szélben, vagy a másik sávban tovatűnt egy-egy autó. Minél tovább néztem, annál jobban tetszett, mintha egy végtelen hosszú képsorozatból álló képet láttam volna, amit az unatkozó művész nem tudott befejezni, és folyton-folyvást bővítette. Aztán hirtelen a képek összemosódtak, és a napfényben megcsillanó lapok összeolvadva a szivárvány színeiben pompáztak. Ekkor kiszáradt és meredt szemem feladta a szolgálatot, és egy pislantással tovatűnt a szivárvány, és visszatért a színes és átlagos valóság...