Ezoterika, intuíció, belső érzékek, megérzések, sugallatok. Misztikus és csodás képességeknek tartjuk őket, nem is gondolva, hogy mindenki rendelkezhet velük, csak a mostani rohanó életben nincs elég időnk környezetünkre. Sőt, saját magunkra sincs.
Biztos sokan érezték már úgy, mintha egy belső hang, egy aprócska sugallat próbált volna segíteni a helyes út választásában, próbálta pozitívan befolyásolni, mit és hogyan is kellene döntenünk. És elnyomjuk, nem figyelünk rá, badarságnak, furcsának tartjuk, hogy egy megérzésre hallgassunk, az vezéreljen minket.
Pedig megérné egy kicsit jobban odafigyelni. Régen is voltam úgy, hogy egy-egy dologgal kapcsolatban "egy belső sugallat" jelzett. Miért is hallgattam volna rá? Felmerült, hogy biztos csak azért hiszem úgy, mert az a választás jobban tetszett, és hosszas mérlegelés után többnyire a másik variációt, és miért is ne, persze, hogy a megérzésre kellett volna hallgatnom. Szóval úgy döntöttem, teszek egy próbát, adok egy-két esély ennek a "sugallatos" dolognak. És tényleg működik. Jó, nem azt mondom, hogy most mindenki menjen haza, üljön le törökülésben a szőnyegen, és hangos meditáció mellett a nyaki és fejizomat teljesen kidagasztva erőlködjön, hátha megsúgja a kis hamis a jövő heti lottószámokat. Olyan dolgokban segít, amik érdekelnek, és foglalkoztatnak minket, és amik eredménye tényleg fontos számunkra. Na, és persze fontos a spontaneitás, hiszen egyszer csak beugrik, nem napra, percre pontosan, abban az adott pillanatban, amikor azt mondom, most igenis tessék sugalmazni.
Szóval tessék kísérletezni, nem görcsösen, csak lassan, gyakorlat teszi a mestert. Az első alkalommal nem biztos, hogy eredményes lesz, nem szabad azt gondolni, na, tessék, megmondtam, hogy ez csak kamu, nem működik. Majd sugalmaz, ha akar, és tudja, hogy oda fogunk figyelni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése