Cogito ergo sum, mondta Descartes. Csak itt elfelejtünk valamit, hogy napjainkban már a gondolkodás nem ugyanolyan, mint anno. Gondoljuk csak végig...napjainkban mennyi cikk íródik azzal a témával, hogy gyerekként milyen dolgokat látunk és érzékelünk, a még megmaradt és érintetlen ösztönök és tapasztalatok, és a felnőttek, akik már nem tudják, és nem érzékelik, mert belőlük kihaltak ezek a képességek csak legyintenek, gyerekek, mit is tudhatnának. Hát igen, érdekes, hiszen mi is voltunk gyerekek, és képesek voltunk látni a láthatatlant, amit mindenki csak a gyermeki fantázia szüleményének hitt. Aztán óvodába kellett menni, meg iskolába, és így tovább... Az iskolákban megtanultunk sok érdekes és hasznos információt, viszont olyan dolgokról tanultunk, ami
ket az életben nem igazán fogjuk tudni használni. Gondolok itt a szokásos sablonpéldákra, amiket meg kellett tanulnunk, viszont ha belegondolunk soha nem fogjuk sehol hasznosítani, mert csak példák, amik a szabály bizonyítását szolgálják, valamint az adott kérdésre egy olyan választ kellett megtanulnunk, amire semmi szükség, és még kiindulási alapot sem nyújt a későbbiekben.. A lényeg az volt, hogy legyen, valami, amin szemléltetni lehet. Aztán jön az a probléma, hogy az összes tudományág fejlődik, és folyamatosan történnek olyan felfedezések, kutatások, amik befolyásolják az általunk tanultakat, bebizonyítják, hogy a korábbi elmélet hibás, vagy pechünkre téves. Na grat! Aztán ott van még az elsablonosodás. Igen, jól olvastad. Hiszen tele ötlettel és fantáziával beülünk az iskolapadba, és mindenkit ugyanolyanná formálva kerülünk ki onnan, és ez főleg ott látszik, ha egy feladatnak nem tudunk nekiállni, mivel ilyen problémával sose volt dolgunk. Meg a fantáziahiány, és a képzelőerő elcsökevényesedése, hogy nem tudunk alkotni, csak másolni, és már a hiányos és korcs másolat látványa is örömmel és büszkeséggel tölt el mindet. Aki meg mer valami olyat mondani, ami saját, azt lehurrogják, kinevetik, sárba tiporják, olyan szinten, hogy a későbbiekben nem igazán lesz kedve megnyílni és másokkal saját véleményét megosztani. És majd feltehetik a nagy kérdést: beállnak ők is a sorba, a többiek mögé, vagy azért is foggal-körömmel ragaszkodnak saját identitásukhoz, és elmélkednek saját szabályaik szerint tovább. Hát, kinek mi sikerül. Csak majd annyi papírfecnivel kikerülve az utcára, a sablonos példákat és száraz értelmetlen rizsa szövegeket bemagolva, nuku szakmai tudással és halvány lila gőzzel az élet mikéntjéről álljunk meg a saját lábunkon, ha végre eljutunk odáig...és ha egyáltalán tudunk.
ket az életben nem igazán fogjuk tudni használni. Gondolok itt a szokásos sablonpéldákra, amiket meg kellett tanulnunk, viszont ha belegondolunk soha nem fogjuk sehol hasznosítani, mert csak példák, amik a szabály bizonyítását szolgálják, valamint az adott kérdésre egy olyan választ kellett megtanulnunk, amire semmi szükség, és még kiindulási alapot sem nyújt a későbbiekben.. A lényeg az volt, hogy legyen, valami, amin szemléltetni lehet. Aztán jön az a probléma, hogy az összes tudományág fejlődik, és folyamatosan történnek olyan felfedezések, kutatások, amik befolyásolják az általunk tanultakat, bebizonyítják, hogy a korábbi elmélet hibás, vagy pechünkre téves. Na grat! Aztán ott van még az elsablonosodás. Igen, jól olvastad. Hiszen tele ötlettel és fantáziával beülünk az iskolapadba, és mindenkit ugyanolyanná formálva kerülünk ki onnan, és ez főleg ott látszik, ha egy feladatnak nem tudunk nekiállni, mivel ilyen problémával sose volt dolgunk. Meg a fantáziahiány, és a képzelőerő elcsökevényesedése, hogy nem tudunk alkotni, csak másolni, és már a hiányos és korcs másolat látványa is örömmel és büszkeséggel tölt el mindet. Aki meg mer valami olyat mondani, ami saját, azt lehurrogják, kinevetik, sárba tiporják, olyan szinten, hogy a későbbiekben nem igazán lesz kedve megnyílni és másokkal saját véleményét megosztani. És majd feltehetik a nagy kérdést: beállnak ők is a sorba, a többiek mögé, vagy azért is foggal-körömmel ragaszkodnak saját identitásukhoz, és elmélkednek saját szabályaik szerint tovább. Hát, kinek mi sikerül. Csak majd annyi papírfecnivel kikerülve az utcára, a sablonos példákat és száraz értelmetlen rizsa szövegeket bemagolva, nuku szakmai tudással és halvány lila gőzzel az élet mikéntjéről álljunk meg a saját lábunkon, ha végre eljutunk odáig...és ha egyáltalán tudunk.
Sajnos így igaz ha kikerülsz a suliból szinte semmit nem fogsz érni azzal amit tanultál az évek során ha nincs tapasztalatod az életben és csak végig a padban ültél vagy otthon a könyv felett. :(
VálaszTörlésEz nagyon jó lett megint.. :)
VálaszTörlésAmúgy a sok mellékes tudás is megszerezhető, ha nyitott szemmel jársz. Nem mindet, de egy kis részét láthatod abból, hogy mások, hogyan élnek. Bár ez nem szakmai tapasztalat, inkább élettapasztalat..