Akinek nem inge, ne vegye magára...

Igen, eltelt sok-sok nap, de végre jut egy kis időm arra, hogy egy új bejegyzéssel gazdagítsam blogomat. Kedves nőismerőseimtől annyit hallottam ezügyben, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni.

Szóval, a téma, miért olyan töketlenek a pasik (jó, itt természetesen tisztelet a kivételnek). És tényleg, sokszor én is tanácstalanul állok, hogy most mi van. Gondolok itt arra, amikor valahol összefutunk, aztán elkezdődik a beszélgetés, kedveskedés, telefonszámcsere. Aztán napokon keresztül jönnek a kedveskedő "aludj jól" meg "jó reggelt" sms-ek, ezek az sms-láncok tartanak néhány napig, aztán egyszer csak abbamarad. És ilyenkor jön a tanácstalanság. Ha visszaírok, a végén még túl erőszakosnak, könnyenkaphatónak tűnhet az ember, aki nagyon el van szánva valamire. De ha választjuk a másik alternatívát, és várunk, csak várunk, akkor felmerülhet bennünk, tényleg komolyan közeledett-e az illető, vagy csak próbálgatta a szárnyacskáját, hogy mennyi tud megnyerő lenni, és így próbálja levonni a következtetéseket, hogy legközelebb még könnyebben tudja elcsavarni a kiszemelt fejét, hiszen valljuk csak be, ha valaki pozitívan reagál, azt mindenki jónak, bóknak és megerősítésnek fogja fel.

Persze ezek nem csak a pasik palletáján fordulnak elő, mi nők is sokszor cselekszünk újra és újra ilyen módon.

Aztán vannak a mindenre kész pasik, akik sűve-főve együtt vannak egy lánnyal, hűségesen, majd egyszer csak, szerintem nenik is megmagyarázhatatlan indokból kimenekünkek véglegesen a kapcsolatból, és belerohannak egy teljesen újba, annak ellenére, hogy a kapcsolat, amely hosszú időn keresztül működött kettőjük között már teljesen tökéletes volt, és mintha magában a hosszú kapcsolat kialakításában látná az örömét, de a fenntartás már túl egyhangú, monoton, esetleg unalmas.

És ott vannak azok, akik egyfolytáan kerülgetik az embert, meg szóbahozzák a témát, viszont mikor arra kerülne a sor, hogy kezdeméynezzen, meglapul, meghúzódik, esetleg elbizonytalanodik, de tényleg. Sokszor hallottam már, hogy azért nem mert kezdeméynekzni valaki (itt gondolok fiúkra és lányokra egyaránt) mert magával nem volt megeégedve, és nem tartotta magát méltónak a kiszemelthez. És ilyenkor csak azt sajnáljuk, ha a korábban ki nem mondott dolgok miatt később nem lesz semmi, főleg, ha a kiszemeltet egy másik ember oldalán látjuk. Olyankor meg cask átkozhatjuk a percet, amikor megfutamodtunk, és megfogadjuk, legközelebb egyből lépünk, csak akkor sem tudjuk valami könnyen teljesíteni őket. De ami késik nem múlik, egyszer cask összesedünk elég erőt ahhoz, hogy végre beváltsa ígéretét.

De ha úgy nézzük az éremnek két oldala van. Mondhatjuk, hogy ezek a viselkedési formák azért módosultak ennyire, mert a környezetünk, a barátok, a filmek, szóval az ÉLET ezt sugallja. Hiszen az emberek egy picit mindig kiszínezik a dolgokat, és egy történetet nem lehet sose a valós mozzanatokkal és teljességében visszaadni, meg ha voltak apró buktatók, vagy ránk negatív fényt vető események, azokat képesek vagyunk kihagyni, vagy átalakítva, kiszínezve beleszőni a sztorinkba. Aki meg hallgatja, annak csak ez a tökéletesen és forgatókönyvszerűen alakuló kapcsolati kép fog kialakulni. Vagy ott vannak a jól ismert hollywoodi filmekből ismert részletek, amikor a film végére a főszereplő és a főszereplőnő mindig egymásbaszeret, legyen bandaháboró, földrengés, szökőár, vagy a jól ismert filmsablon, amikor az egyedülálló pasi és nő pont ugyanakkor és ugyanarra a szigetre utazik nyaralni, és az össze napon mindig kulcsfontosságú részeknél futnak össze. Hát igen, ezek után meg elkezdünk fantáziálni, hogy így kell nekünk is, elutazunk egy másik városba, vagy országba, és ott tutira, mintha csak a Nagykönyvben meg lenne írva összefutunk álmaink férfiával/nőjével, akiről első pillanatban tudjuk, hogy az Ég küldte nekünk. Sajnos a sok egyedül és szomorúan, kiábrándultan és megtörten visszatért emberek nem éppen ennek a módszernek a sikerességét támasztják alá.

És ott van a legfélelmetesebb tény, hogy annyira elkényelmesedtek az emberek legtöbbjei, hogy nem szánnak sok időt ismerkedésre, hanem egy-két alkalom után már egyből úgy akarják kezelni a dolgokat, mintha hónapok, esetleg évek óta együtt lennének, vagy egy bizonyos időn keresztül úgy ismerkednek, hogy a másikat személyesen nem is látták addig, csak randioldalakon regisztrálva pókolgatták egymást, meg küldözgettek egymásnak puszikat, mint az ovisok amikor papás-mamást játszanak, és majd jön a kellemes, vagy kellemetlen meglepetés az első személyes találkozásnál. Sajnos ezen esetek többségében jön a kiábrándulás, és a gyors, hirtelen megismerkedés eredménye, amikor később derülnek ki rossz szokások, és nem megfelelő viselkedésformák, amit a hirtelenség és Kupidó nyilának mérge nem engedett felfedni.

Így elsőre elég pesszimistának és kapcsolatellenesnek hathat mindaz, amit leírtam, mintha nm hinnék az első-látásra-szerelem és a romantika fogalmában. Ezt itt és most leszögezném, hogy szó sincs róla, de idejét láttam végre megfogalmazni mindazt, amiről mások csak beszélnek, de nem merik komolyabban boncolgatni a témát, vagy nyíltan felvállalni érzéseiket, és bevallani az igazságot akár saját maguknak, akár másoknak.