A Nap

Suttog az őszi szélben a lángvörös rózsa szirmán szunnyadó bogár,
Ezernyi apró fénnyel hintette be az est az égbolt fekete állarcát
Mellyel a hanyatló Nap próbálja álcázni gyengülő hatalmát,
Hisz holnap új nap jó, fölényt szerez az égi fejedelem
Miután újra elkergeti a tórz, fekete Szellemet.
S fényes seregével kékké varázsolja az Eget.

Ám a gonosz nem nyugszik, a Nap ellen támad
Seregével beveszi a híres, fényes várat.
Ismét győz az álnok, nem kímél ma senkit
a ragyogó gyalogság szétszéledni látszik.

Ahogy fogy a Remény, úgy nő majd az Ármány
elfogja a Napot, s a tömlőcbe zárván
megfosztja az Eget kékséges képétől
fekete lepellel vonja be önteltül.

Halottá válva a lángrózsa szirma
a felriadt bogarat hamar elriasztja.
A Sötét gonoszul leszúrja a Napot
közszemlévé teszi, ahogyan haldokol;
Kifolyó vérétől fénye csak pislákol
S a gyászoló Ég is lángvörösbe borul.

Így győzőtt az Sötét a dicső Nap felett,
sötétté festve be a ragyogó, kék Eget.