Ez is egy kedves kis romantikus vígjáték, csak nézni kell, gondolkodni nem. A klasszikus főhősös film, egy 30es évei végén járó nő, akitől a férje elvált egy fiatal huszonsehányéves lányért. A nő kap egy lehetőséget, és él is vele, na és micsoda mázlista...otthagyja Amerikát, és elutazik Toszkánába, és itt jön a fordulat. Folyton belebotlik egy eladó ház képébe, majd a sorstól vezérelve hirtelen fellángolásában meg is veszi. És milyen jól tette. Megismerkedett sok emberrel, az élete egy csapásra megváltozott, sokkal boldogabb lett, hála annak a sok kedves és tanulságos olasz tanácsnak. És igen, ahogy néztem ezt a filmet, rájöttem, mennyire igazuk van. Az egyik kedvencem például az volt, "...miszerint a sajnálkozás felesleges, és megnyomorítja a jelent". Igen, mennyire igaza van, hiszen ha nap mint nap azon siránkozunk, mekkora barmok voltunk, és milyen hülyeséget csináltunk se tudjuk ellenkezőjére fordítani a dolgok menetét. A másik kedvencem a katicabogaras hasonlat volt : "gyermekként órákig képes voltam a fűben katicákat keresni, mígnem eluntam, és elaludtam. Arra ébredtem, hogy ezrével hemzsegnek rajtam...". Ha belegondolunk, mennyire igaz ez is. Hányszor vagyunk úgy, hogy nagyon akarunk valamit,és nagyon keresünk valamit, mert "kell". Pedig lehet,végig ott van az orrunk előtt, de nem találjuk, mert nem is akarjuk igazán. És akkor a végén ott van, meg találtuk. Biztos voltunk már úgy, hogy otthon kerestünk valamit, a szokásos "hol a szabályzó" történet, és amikor lemondunk róla, nini, meg is van...Ami még nagyon tetszett, hogy folyton megjelent a gyermeki lét. Élni kell az életet, görgetni, de közben őrizzük meg a gyermeki mosolyunkat, bármi is történjen, és a gyermeki ártatlanságot. Érdekes meglátás, és tényleg, sose értettem, az emberek miért akarják elfelejteni, hogy voltak gyerekek, amikor átlépik azt a bizonyos elválasztó felnőttéválós küszöböt? Egy felnőtt nem mindig tud annyira szívből jövően nevetni, mint egy gyerek, aki még ártatlan, akit még nem rontott meg a világ szennye és mocska, aki még mer egy álomvilágban élni, mer vidám és boldog lenni. Sajnos a felnőttek világa már nem ennyire egyszerű. És aki megpróbálja megőrizni a gyermeki ártatlanságát, a naivitását, azt hamar kilökik a rostán, hacsak nem alkalmazkodik, idomul ő is, és lesz olyan, mint a többi "mintaember".
Ami viszont nagyon tetszett a filmben, és irigylésre méltó volt - mégha csak a fele igaz is - hogy volt olyan, hogy család, és barátság. Azok a közös családi vacsorák és ebédek, amikor egy asztalnál több generáció, mindenki eszik, beszélget, nagy a zsivaj, egyszóval élet van a konyhában. És a családi összetartás. Mindenki segített a másiknak, egy vállalkozást vittek közösen, és mindenki besegített valamivel, amihez értett, és szeretett csinálni. Na és a flört, amit élvezni kell. Érdekes, de ha valaki azt mondja, az olaszok, mindenkinek a szemei előtt legtöbbször a napbarnított fekete sármos olaszok jutnak eszébe, majd a fagyi és a pizza. Három élvezetes dolog :)
Igyekeztem nem túl sok szpoilert elárulni a filmből, de aki szereti a romantikus vígjátékokat, és egy kis pozitív energia jót tette neki nézze meg, szerintem megéri. Számomra tanulságos volt, hogy igen, ne a hibáimon keseregjek, hanem tegyek egy lépést előre, és merjek élni. Hogy ne féljek a változástól, és ha valami lehetőség adódik az életemben, merjek élni vele, mert kitudja, adódik-e ugyanolyan lehetőség megint az életben, vagy hasonló, és ha nem, később bánhatjuk, hogy elszalasztottunk valamit, ami valami nagy változás kezdete lehetett volna...
Ami viszont nagyon tetszett a filmben, és irigylésre méltó volt - mégha csak a fele igaz is - hogy volt olyan, hogy család, és barátság. Azok a közös családi vacsorák és ebédek, amikor egy asztalnál több generáció, mindenki eszik, beszélget, nagy a zsivaj, egyszóval élet van a konyhában. És a családi összetartás. Mindenki segített a másiknak, egy vállalkozást vittek közösen, és mindenki besegített valamivel, amihez értett, és szeretett csinálni. Na és a flört, amit élvezni kell. Érdekes, de ha valaki azt mondja, az olaszok, mindenkinek a szemei előtt legtöbbször a napbarnított fekete sármos olaszok jutnak eszébe, majd a fagyi és a pizza. Három élvezetes dolog :)
Igyekeztem nem túl sok szpoilert elárulni a filmből, de aki szereti a romantikus vígjátékokat, és egy kis pozitív energia jót tette neki nézze meg, szerintem megéri. Számomra tanulságos volt, hogy igen, ne a hibáimon keseregjek, hanem tegyek egy lépést előre, és merjek élni. Hogy ne féljek a változástól, és ha valami lehetőség adódik az életemben, merjek élni vele, mert kitudja, adódik-e ugyanolyan lehetőség megint az életben, vagy hasonló, és ha nem, később bánhatjuk, hogy elszalasztottunk valamit, ami valami nagy változás kezdete lehetett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése