Agresszió a köbön

Nézem a TV-t mi van benne? Semmi nézhetőt. Én nem azért fizetem a TV-t, hogy este ha bekapcsolom, akkor ahová kapcsolók vagy Asztroshow-t lássak, vagy erőszakot és krimit. Valahogy eltűntek már a jó kis vígjátékok. Én nem tagadom, ha hazaérek egy fárasztó nap után nem azt akarom látni, hogyan veri agyon az egyik a másikat, vagy hogy a Juli néni hátfájása elmúlik-e telepatikus úton. Az a félelmetes, nem vagyok még annyira öreg, de emlékszem, anno volt olyan, hogy film-este. Igen, komolyan, furán hangzik, hogy nem a reklámokat zavarták meg a filmekkel, hanem volt valami nézhető műsor is. A film este azt jelentette, hogy 7kor, legkésőbb 8kor leadtak valami műsort,általában valami családi komédiát, amin lehetett nevetni. Aztán ez kezdett kicsúszni, a 7órából 8lett, majd 9, végül elmaradt, mondván este vagy dolgozik az ember, vagy alszik. És mi van azzal, aki délutános, éppen akkor ért haza, de van dolga, mondjuk elvasalna, és közben nézne valamit, vacsorázna, és és addig se enne egyedül mert szól a TV. Nem, minek, felesleges. A kínálat pedig évről évre undorítóbb. Nemrég főműsoridőben láthattam, ahogy a Győzike család üvöltözik pénzért a kamerák előtt, bevallom, engem rohadtul nem érdekelt az a színjáték. Aztán jöttek előtte az agysorvadás elindítói a ValóVilág meg a BigBrother. Délután idős-fiatal rohant haza, másról nem lehetett beszélgetni, csak hogy mi történt a házban. Ez se aratott nálam sikert. Aztán jött Balázs és Mónika, akiknél a kamerék előtt lehet olyanokat kérdezni, ami mocskos, csöpögős, hogy a kislány apja iszik, a gyerek nem is az övé, a tinilány terhes, stb. Jó volt, mert emberek ezrei röhöghettek mások baján és szerencsétlenségén. Aztán folytatta a sort a sok vetélkedő, először még foltos volt a tudás, a műveltség, manapság már a legyen ön is milliomost se sokat látom a tv-ben, de van helyette reality show ezerrel: kiteszik a celebeket a napra, az erdőbe túlélik-e. Aztán megpróbáltak hetekig főzni ki kisebb nagyobb sikerrel. Voltak a túlélőshow-k, azokat is leamortizálták, civilek helyett megint a celebek jöttek előtérbe, és mindenféle undorító dolgot kellett túlélniük. Lássuk be, az, hogy valamikor egy kötélen fel kell másznunk sokkal valószínűbb, minthogy gilisztákat összeturmixolunk koszos alsókkal, és ezt kell meginni úgy, hogy egy bizonyos százalék benn is maradjon. Egy helyzetben tudom elképzelni, valami új Norbi diétának a részeként, gyors fogyás, mert hetekig nem tudsz enni semmit, bármi lemegy ezek után vissza is jön. 

Délelőtt látni elvétve pár filmet, de azt még a nyugdíjasok se nézik, utána bezzeg berakja a teleshopot, meg a jósműsorokat. Ez a délelőtti kínálat. Jön a kora délután, itt vannak a show-k, kibeszélheted, túlélheted, megfűszerezheted velük az életedet. Ezt követi a fókusz meg az aktív, ahol ahogy hirdetik a nap legfontosabb eseményei vannak. Hát, vagy rossz műsort jelentettek be, vagy rosszat vettek fel, de rohadtul nem a napi legfontosabb hírek mennek. Engem nem érdekel, hogy ki szabatta át magát megint, kinek nagyobb a melle, mi csalta meg a másikat kinek van új autója. A kedvencem, amikor azt mondják, szörnyű tragédia, aztán csak elszakadt az inge, vagy beletörte a kulcsot a zárba. De az IQ lezuhan, hurrá, megint butábbak lettünk, de legalább holnap tudunk miről bulvárkodni. Aztán következik a Barátok Közt, amiben kevesebb a kedves gesztus mint egy német francia baráti futballtalálkozón, vagy a másikon a Jóban rosszban, ugyanazzal a sztorival, csak más karakterekkel. Nem az események a fontosak, hanem hogy 20 percbe annyi bonyodalom legyen, hogy az már követhetetlen. Ezzel elértük a 9órát, jönnek a hírek, és utána mi más, mint krimi, agresszió, gyilkosság mindenhol. Cool-ra kapcsolok, CSI megy, RTL szintúgy, és sajnos a TV2 se kivétel. Viasat talán a megváltó, ott meg mi megy amikor átkapcsolok? Gyilkos elmék. Frankó, hogy ez a XXI. század, erről szól, erőszak, szex, drog, alkohol, prostitúció, gyilkosság. Sőt, már a mesékben is olyan elemek vannak, hogy a gyereket nem merem elé leültetni. Nemcsak idétlen és gagyi figurák, gnóm embertelen forma, hanem miről szól a mese? Verik egymást agyba-főbe, robbantgatnak, és amit mesélben az én időmben még kisípolva se hallottam, hogy olyan alpári szövegeket megengednek, hogy csak lesek, de még ki se sípolja. Bár egy mese meg van rajzolva, nem kell kisípolni, bele se kell rakni. De durva, hogy, a fiatal korosztálynak szóló mesében hülyézik, anyázzák egymást...márcsak egy lépés, és le is bazmegozzák a másikat, vagy mi? És akkor csodálkozunk, ha a gyerek rúg, harap, karmol, csíp, és ahogy beszél.

Ne is csodálkozzunk, ha ilyenek a mai gyerekek. Szégyen, nem szégyen, a mai szülök többsége, tisztelet a kivételnek, nem tud gyereket nevelni. Azt hiszi ez abból áll, hogy kap a gyerek pénz kajára, etetjük, ruházzuk, elzavarjuk iskolába, aztán kész. Nincs motiváció, nincs példamutatás. Sőt, nekem már az is furcsa, hogy azt mondja valaki, nem bírok a gyerekemmel. Érdekel, egy 10 éves kölyöknek nem tudja azt mondani, hogy NEM? És mi lesz pár év múlva, a gyerek elvágja a szülei torkát? Vagy amin nagyon fennakadtam, ezek az iskolai botrányok. Én is voltam diák, jártam általános iskolába, sőt még a középsulit is kijártam. Kaptam rossz jegyeket, ha nem értettem vele egyet, óra végén megbeszéltem kulturáltan a tanárral,ha meg jogos volt meghúztam magam amennyire csak lehetett. És akkor jönnek ilyen ki takony neveletlen huligánok, és arcon köpik az embert, aki azért van ott, hogy többre vihesse, ne a vécében matasson éhbérért, meg hogy legalább az alapműveltséget elsajátítsa. És akkor jön egy ilyen takony gyerek, aki leköpi, aki kezet mer emelni rá. Valahogy anno nekem meg se fordult volna a fejemben, hogy a tanárra borítsam az asztalt, pedig volt, amikor nem értettem vele egyet. De megoldottam civilizáltan. Meg milyen már az, hogy fizetek azért, hogy a gyerekem iskolába járhasson, tanulhasson, mert én a tirpák gyerek szüleivel ellentétben látok ambíciót a gyerekben, és azt akarom, több legyen ennél. És akkor az iskolában megverik, vigyorogva felveszik, és adják körbe, milyen nagy fiúk voltak. De egyedül egy se megy oda, falkában meg erős az ember, mert a többiek biztatása növeli az erejét. És mi a büntetés? Nagyon semmi, ejnyebejnye, meg tessék leszedni a Youtube-ról a videót. Max kap egy intőt, de azt beteszi a többi közé, jót nevet, és ezzel el van rendezve. Akit meg megalázott, kap jónéhány olyan sebet, amivel hosszú ideig, vagy akár egész életében együtt kell élnie.

Hát igen, gratulálhatunk magunknak, veregesse meg minden tirpák a vállát, hogy ez az, megcsináltuk, nem az értelmiségiek táborát fogjuk növelni, hanem a buta rétegét, akinek elég a Mónika show meg a Győzike show színvonala, akik még arra is hülyék és képtelenek, hogy egyáltalán elgondolkodjanak, hol is vagyunk, hova jutottunk, és merre tartunk ezzel az állapottal. De mit is várunk tőlük? Ekkora feladatra képtelenek, főleg, mikor már annyira az ösztön szintre süllyedtek, hogy a napi alap rutin, ami berögződött, azt tudják csak végrehajtani, ha megkérdezik, mi a véleményük valamiről, csak néznek, majd valami nem odaillőt válaszolnak.
Legyetek büszkék, megalkottuk a társadalmat, amikor az a fogalom, hogy BIZTONSÁG elvész, márcsak a szótárban létezik elvként, de a gyakorlatban egyre ritkább jelenség. Amikor csak úgy brahiból bármikor lepuffanthatnak, mert éppen 2 ponttal kevesebbje lett a vizsgán, vagy megint elhasalt a KRESZ-ben. Mert kilátástalan az élete, és úgy végez magával, hogy tönkretesz még néhány családot, mert ahelyett, hogy lepuffantaná magát, először találomra lelő, elgázol vagy leszúr pár embert. Legyünk büszkék, mert megcsináltuk...