Hát igen, megkésve, de végre itt a tél. Persze a hirtelen havazás okozott gondokat, közlekedési dugókat, lassította vagy megrekesztette a közlekedést. Ilyenkor azt mondja az ember, minek a hó, a francnak esik, csak a baj van vele. De a hó akkor is hozzá tartozik a télhez. Emlékszem, anno a téli szünetekben nem unatkoztunk otthon a tv előtt, hanem befagyott a tó, mehettünk korizni, hógolyó csatákat vívtunk, szánkoztunk le a dombokról...pár éve még volt hó télen, elő lehetett kotorni a szánkót, micsoda móka volt lecsúszni a dombról, persze a kisebbek nem örültek, ha a hideg dara belement a pofijukba egy-egy felboruláskor. Mostmeg milyen telünk volt? Sefehér karácsony, és ettől valahogy el is halványult a karácsonyi életérzés, bár valahogy azt vettem észre, sajnos már az emberetk mintha nem igényelnék az ünnepeket. Mármint oké, vannak, ott van pirossal a naptárba, de mintha alig várnák, hogy azt is letudják, semmi előkészület, vagy várakozás. Lehet ezzel hozzájárult, hogy a boltok polcain már szeptemberben lehet kapni a fenyődíszeket, de valahogy régebben ilyenkor midnenki valamivel kidekorálta a területét, műhóval fújtak hópelyheket az ablakokra, vagy papírból vagdostak díszeket, anno mi is lelkesen fűztük a pattogatott kukoricát cérnára, és azt is rádobtuk a fára, igaz hamar lefogyott róla :)
Most meg valahogy kihalt az ünnepi szellem az emberekből, mintha mindenki "grincs"-é lett volna. Vágtam papírból hópelyheket, hogy a kicsiknek had legyen öröm, kiragaszthatják az ablakokra a lépcsőházban, feldíszítették a korlátot, este a kinti lámpáktól egész kellemes téli hangulat varázsolódott. Erre jöttek a megjegyzések, hogy vége az ünnepeknek, lassan tünjenek el, bár nem értem, hogy az a pár papír hópihe kinek árt és kit miért zavar, miért jobb a rideg és sivár dísztelen lépcsőház, mint az a pár fehér hópihével tarkított lépcsőforduló. De nem kell messzire menni, elég megnézni az ablakokat, régebben kitettek színes égősorokat is, most egy-két ablakot leszámítva üres és dísztelen ablakokkal volt tele a város. Na, de elkanyarodtam, mert az ünnepeknek már vége, ezen az antidekoratív gondolkodásmódon már kisopánkodtam magam, és most végre havazik, annak kellene örülni. Valahogy ilyenkor olyan melegség tölt el, egy bögre forrú kakaóval milyen csodád üldögélni az ablak előtt, és figyelni a szállíngózó hópihéket, gyerkemi lelkesedéssel újjongani, hogy már mekkora lett a hó. És szerintem téli estéken nincs is szebb, mint amikor a lámpafénynél kristályként csillogó hóval tarkított úton sétál az ember, miközben ropog a hó a talpa alatt :)
Most meg valahogy kihalt az ünnepi szellem az emberekből, mintha mindenki "grincs"-é lett volna. Vágtam papírból hópelyheket, hogy a kicsiknek had legyen öröm, kiragaszthatják az ablakokra a lépcsőházban, feldíszítették a korlátot, este a kinti lámpáktól egész kellemes téli hangulat varázsolódott. Erre jöttek a megjegyzések, hogy vége az ünnepeknek, lassan tünjenek el, bár nem értem, hogy az a pár papír hópihe kinek árt és kit miért zavar, miért jobb a rideg és sivár dísztelen lépcsőház, mint az a pár fehér hópihével tarkított lépcsőforduló. De nem kell messzire menni, elég megnézni az ablakokat, régebben kitettek színes égősorokat is, most egy-két ablakot leszámítva üres és dísztelen ablakokkal volt tele a város. Na, de elkanyarodtam, mert az ünnepeknek már vége, ezen az antidekoratív gondolkodásmódon már kisopánkodtam magam, és most végre havazik, annak kellene örülni. Valahogy ilyenkor olyan melegség tölt el, egy bögre forrú kakaóval milyen csodád üldögélni az ablak előtt, és figyelni a szállíngózó hópihéket, gyerkemi lelkesedéssel újjongani, hogy már mekkora lett a hó. És szerintem téli estéken nincs is szebb, mint amikor a lámpafénynél kristályként csillogó hóval tarkított úton sétál az ember, miközben ropog a hó a talpa alatt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése