Új nap, új lehetőségek. El se hiszem, milyen gyorsan múlik az idő. Emlékszem, anno érettségikor egyik tanárom azzal búcsúzott tőlünk, hogy élvezzük ki annak a nyárnak minden egyes napját, mert amint megkapjuk a bizonyítványt, és eltelik a nyár, és megy mindenki egyetemre meg fősulira úgy felgyorsul majd az idő, hogy nem győzünk vele lépést tartani. Hát igen, ezt tudtam, de mégis mosolyogtam, hogy azért ez túlzás, nem fog úgy elszáguldani minden egyes perc. Nem a francokat nem. Sajnos nemcsak hogy alig győzők lépést tartani az idővel, sokszor vagyok úgy, hogy azon kapom magam, megint késésben vagyok. Megint? De az hogy lehet? Korábban kelek, hogy minél több mindenre jusson idő, később fekszek, mégse jutok mindennek a végére. érdekes, de ez hogy lehet.
Ilyenkor meg csak rátesz egy lapáttal néhány reklám, amin addig mosolyogtam, most meg majdnemcsak könnyekben török ki, hogy uram isten, megint eltelt egy év, megint egy évvel kevesebb maradt, amit ki tudok használni. És mik ezek a reklámok? Amikor elindul egy babakori képtől, és végigpörgeti az élet fontosabb mozzanatait egészen a felnőtt korig néhány perc alatt. Basszus, hát ez az, elkezdődik, gyerekek vagyunk, semmi felelősség, könnyedség, és akkor ahogy egyre idősebbek vagyunk, egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben felpörög az élet. És ahogy 3 percben levetíti az életet, tényleg eszembe juttatja, hogy igen, mégis milyen gyorsan múlik az idő. Sajnos igaza volt a tanáromnak, amikor jókívánságként megjegyezte, használjunk ki az élet minden egyes percét, mert ki tudja, mit hoz a holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése