Megint itt volt a május, és a tavasz vége-nyár elején valahogy mindig erős késztetést érzek, hogy úgy ahogy van mindent átrendezzek a szobámban...mint egy tavaszi újjászületés. Ilyenkor majd az egész nap rámegy, gondolkodás nélkül az ágyra dobálok minden ruhát, ami csak a szekrényekben van, újabb rendszerezés következik, mi az, ami ujjatlan és pántos, melyik póló és melyik ing, na, meg persze a meleg, kötött pulcsik, amik besüllyesztve hónapokig a szekrény mélyén fognak tanyázni, amíg nem kellenek. Ilyenkor jön a szokásos, atyám, ilyen én tényleg viseltem válogatás, amikor olyan holmik is előkerülnek, amikről azt se tudtam, hogy mikor vettem, vagy hogy volt-e rajtam valamikor, és persze jön a válogatás, amik tutira kellenek, mert kedvenc darabok, a lezser farmernaci, a koptatott nyomott mintás póló, vagy a csajos felső, aztán van az ugyan, ezt fel nem veszem kategória, ami megy mind egy kupacba és a rendszerezés végén azért még egyszer átfutva átgondolom, hogy tényleg megy-e a kukába, vagy visszakerül a szerkénybe az "egyszer még valamikor jó lesz" cuccok közé. Ez talán a legérdekesebb kategória mind közül, hiszen ezek azok a ruhák, amik a nem kell már kategóriából visszakerülnek a szekrénybe, egy esélyt kapva évről évre, hogy majd egyszer valamikor jó lesz. Persze, majd lesz egy buli, ahova felveszem, holott a lelkem mélyén tudom, ha eddig nem hordtam, akkor arra a bulira is találok jobbat, és nem valószínű, hogy az "egyszer még jó lesz" cuccban megyek, vagy azok a cuccok, amiket félreteszek, hogy na, itt meg ott kicsit beveszek belőle és jó is lesz - na, csak mikor lesz nekem arra időm, hogy átalakítsam őket teljesen - vagy amik éppen jók és félreteszem, hogy egy kicsit fogyok és akkor simán jók lesznek. 
Na, de nem csak ruhákkal van tele egy szoba, átvándorolnak a szekrények, ágyak és polcok is, átrendeződnek a könyvek, a csilivili díszek vagy dobozolódnak, vagy másik helyre tevődnek, a magnó ide, a hangfalak oda, régi dekorációk lekerülnek - szintén a "hogy francba lehettem ilyen barom, hogy ezt kiplakátoljam" kijelentések közepette, és új képek, arcok kerülnek ki a helyükre, esetleg új színt kap minden, és a korábbi nyugodtságot sugárzó zöld helyett a falak intenzív pirosak lesznek. És amikor kész a művelet és körbetekint az ember, no lám, látszik mennyit változtam egy év alatt. A rucik, amiket eddig imádva hordtam és megvettem, szóval tetszett, elvégre ami nem kell az embernek az nem veszi meg, korábbi elrendezés és dekoráció mind-mind megváltozik, megmutatva, mennyit is változott az ember két átrendezés között. És valahogy nem csak a szoba változik, mintha az ember is kicserélődne, korábbi sérelmek elhalványulnak, örömteli időszakok felerősödnek, minden esemény és minden emlék más-és-más újbóli jelentést kap.
Mondhatnám, hogy a szoba átrendezése olyan, mint a hajvágás. Arra is mindig azt mondják, felér egy pszichológussal, egy szakítás, egy elbocsátás vagy bármilyen rossz eset után egy hajvágás, egy új frizura, na meg persze közben ki is beszéli magból a fájdalmat az ember, és a tükörben egy új ember tekint vissza. Mint a szobaformálás, elvégre ha nem változtunk volna az idő során, akkor nem zavarna minket, hogy az a szekrény miért itt van, és ez a polc miért nem ott...Új légkör, és új kezdés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése