A napokban hallottam, és van benne valami, ami miatt újra meg újra rányomok a lejátszás gombra. Jó szám, bár a végén lezáratlanul ráhagyja a hallgatóra, hogy ez tényleg csak egy álom, vagy a valóságban is ott van-e mellette a nő.
És ahogy minél többet hallgattam, felderengtek álmaim foszlányai, hányszor mondtam morogva, hogy a legszebb álmomból keltett fel a vekker reggeli károgása, amikor azzal lehettem álmomban, akivel a valóságban nem lehetek, amikor élvezhettek közelségét, érezhettem teste melegét, hűs leheletét...de csak álom maradt, és esténként alig vártam, hogy végre viszontláthassam, és újra együtt lehessünk. Valahogy vonzott a titokzatossága és napközben volt, hogy az éjjeli események felelevenedtek egy-egy valós kép láttán. De nem is csoda, álmunkban mindennek csak képzeletünk szabhat határt, fantáziánk alkotta világban barangolhatunk ahol megjelenik az a bizonyos titokzatos idegen, akinek arcát kutatjuk napközben a város utcáin, hátha végre belebotlunk, de sajnos az álom csak álom marad...így kérlek, ha csak álmaimban létezel, ne ébressz fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése