Milyen érdekes, hogy egyes események és zenék hatására teljesen megváltozhat az emberi hangulat és látásmód. Rám most a fenti videó volt nagy hatással, a hangszerelés és a szöveg...eszembe juttatta, hogy milyen rövid is az élet, hogy hülyeségek és apró félreértések miatt elvesztegessünk értékes perceket, amiket majd később könnyes szemmel megbánva emlegetünk fel, szidva magunkat, hogy mekkora hülyék voltunk. És milyen érdekes, hogy pár hallgatás után elmerengünk, és felszínre engedjük azokat az elnyomott érzéseket és gondolatokat, amiket eddig sem magunknak, sem a külvilágnak nem mertünk bevallani. Főleg az ilyen kilátástalannak ítélt napokban nem szabadna hagynunk, hogy az a parányi, maradék emberi kapcsolat, amit korábban kiépítettünk megszakadjon. És akkor egyszer csak eszembe ötlött ez a se veled, se nélküled dolog. Persze, eddig legyintettem, és azt mondtam, oh, velem ez sose fog előfordulni, hogy ezt megtapasztaljam, de ráébredtem, hogy igenis, létezik, és megéltem én is. Hogy mi is a se veled se nélküled? Amikor dühös vagy, és ott van valaki, akinek kisírhatod magad, vagy aki meghallgatja a bajaidat, gondjaidat, olyan, mint egy "támasz", aki ha szomorú vagy, felvidít, ha boldog vagy csak fokozza a jókedvet és nem elveszi a kedved az élettől. Mégis, hiába lenne nélküle üres az élet, amint egy lépést előre tenne, te meghátrálsz, mert félsz, hogy a közeledés elronthatja az egész harmóniát és idillt, félsz, hogy ezt a csepp örömet és támaszt is kirántja alólad ebben a hülye világban, mert a túl nagy közelség elronthat később mindent. Álmodban nem róla fantáziálsz, nem rá gondolsz minden percben, ha egyedül vagy, vagy napokig nem hallasz felőle mégis elkezdesz agyalni, vajon mi lehet vele, hogy nem ad magáról életjelet, mi történhetett vele. Igazi, burkolt titkaid tudója, mégse él velük vissza, nem fordítja ellened őket az első adandó alkalommal. Lehet, hogy ezt nevezik igazi lelkitársnak? Ki tudja, mi is az, hogy lelkitárs? Biztos nem a másik félről van szó, aki kiegészít minket, azt inkább "pótlónak" nevezném, elvégre mi csak velük létezhetünk egészként, kipótolja azt a maradék hiányzó űrt, ami belőlünk hiányzik. Ellenben egy lelkitárs nem pótol. Ő teljesen más. Ő az, aki ha valami baromságot csinálunk megmondja kerek-perec a dolgokat a szemünkbe, nem köntörfalaz, miközben a hátunk mögött teljesen mást gondol, aki nemcsak szavakkal, de akár tettekkel is segíti az előrejutásunkat, aki támogat, és aki mindig ott van, ha szükség van rá...ő az, akire vigyázni kell, kell létezése kincs, és habár megmarad az a bizonyos 3 lépés távolság, mégis tudjuk, ha ő nem lenne, az életünk máshogy is alakulhatott volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése