Lassan áprilist írunk, és nagyon úgy vest, a nyuszika se ugrabugrálva, hanem szarvashúzta szánon jön Húsvétkor. Bevallom, szeretem a havat, télen alig vártam, hóembert építeni, hócsatázni hóangyalkát csinálni, minenben ott a "hó" szócska, análkül nem az igazi. Elég gyöszösre sikeredett a tél ilyen szempontból, a szomszédos tó hártyavékonyan fagyott csak be, nem volt elég erős ahhoz, hogy rá lehessen menni és korcsolyázni rajta. Szóval se hó, se jég, csak hideg, amikor valamennyi hó esett, napokig latyak maradt csak utána, mert 1-2 napon belül elolvadt, és az ember azt kívánta, bárcsak ne is esett volna. Eltelt 3 hónap borongós szürkeségben, és már mindenki strigulázta, hogy márcsak pár nap és végre március, végre le lehet venni a nagykabátot, jön a meleg, a cirógató napsugarak és minden éledezni, zöldellni kezd. Jött is a jóidő, nekivetkődtek az emberek, mindenki ujjongott, mert nem rossz a tél, csak már sok volt a rosszidőből, a hidegből, meg elegünk volt a sok rétegnyi ruhából, amit magunkra kellett aggatni. Aztán becsapott minket, mert ahogy jött úgy el is tűnt, csak legyintettünk, amikor azt mondták újabb havazás várható, hogy az lehetetlen, hisz már március közepe van.
De jött a hó, megint fennakadásokat okozott, hótorlaszok, elzárások, és az emberek egyre depressziósabbak. Mindenki egyre fusztráltabb és idegesebb, elég egy rosszul megfogalmazott kétértelmű gondolat és kirobban a balhé.
Jöhetne már végre a tavasz, hiszen annyi minden tennivaló van, az embert ez a kiszámíthatatlan idő megviseli, a tehetetlenség, hogy nem tud előre tervezni teljesen kiidegeli, hisz jönnének a tavaszi munkák, a kerti teendők, dugványozás, palántázás, amit meg elvetett, annak annyi, elfagyott többnyire. Remélem mostmár jöt a tavasz, ideje lenne már a feltöltődésnek és a megújulásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése