Mai napi elgondolkodásom tárgya, vajon megoldhatunk úgy problémákat, ha elzárkózunk előlük? Hát, kezdetben talán igen, de később elkezdhetünk elbizonytalanodni, vajon jól tettük-e?
Problémám tárgya nem fontos, dióhéjban legyen elég annyi, hogy bizonytalan voltam, elgondolkoztam és annyifelől annyifélével tömték tele a fejem, hogy csak még bizonytalanabb lettem és nem tudtam saját elvek és érvek szerint helyesen dönteni. Aztán ez a sok fejmosás beleköltözött a fejembe és újra meg újra elbizonytalanított a gondolat, vajon jól tette-e amit tettem, nem kéne ismételten nekirugaszkodtom és megpróbálnom? Aztán jött a következő gondolat, vajon tényleg ezt akarom? Mármint ez az újrakezdés tényéeg az én ötletem, és tényleg én akarom, vagy csak most annyira a lejtő alján vagyok, annyi tele a tököm mindennel és annyi negatív impulzus ért, hogy azt mondom, sutba az összes ellenérvemmel és egye fene, hátha másodszor sikerül. Aztán mi van, ha tényleg csak a stabilitás tudata a vonzó, hogy már korábban megpróbáltam, és nagyjából tudom, hol lehetett a hiba, min kéne csiszolni és változtatni és akkor megnézni, ezek ellenére is működne-e a dolog. Mi van akkor, ha nem is akarom, ha csak menekülnék és B tervnek megtenné az adott pillanatban? Mert ebben az esetben nem a legbarátibb lépés lenne részemről, másokra is hatással lenne, másokat is befolyásolna, és az esetleges kudarcos kimenet másokat is fájdalomal érintene.
Oké, ez az egyik oldal, szarul érzem magam, váltani akarok, de túlságosan le vagyok ahhoz, hogy újba kezdjek, inkább adok egy új esélyt. A másik oldal, hogy nem csak telebeszélték a fejem, tényleg akarom, végiggondoltam, és azt mondom, kész vagyok ismét megpróbálni...nagy ügy, nem csak rajtam múlik, vagy csalódás a vége és közröhej tárgya leszek és a sebeimet nyalogatva azt mondogatom, mekkora barom voltam, meg is érdemlem én kis hülye, vagy belevágok és összejön...jaj, ez milyen szép lenne, de itt nem állok meg, persze hogy az agyam ebből is csinál mellékvariációkat. Például mi van akkor, ha azt hiszem, akarom, de nem is, csak az adott pillanatban nem tudom reálisan eldönteni. Aztán belevágok, történnek az események és megint elfog az érzés, hogy mégse ezt akartam, minek is vágtam megint bele, mit hittem...és akkor mit mondjak, bocsi, sajnálom, hogy belerángattalak és szórakoztam veled, de mégse tudom újrakezdeni? Én se örülnék, ha ezt hallanám valakitől, másnak se kívánom.
És most ott állok, hogy nem tudom, merre lépjek, mi a legjobb, ha elfelejtek mindent, és megpróbálom kiverni a fejemből? Vagy ha belevágok megint a jövőbeli kockázatok ellenére és vagy-vagy alapon megpróbálo? Valaki adhatna végre egy használati utasítást az élethez, hogy ilyen helyzetekben mit tegyek...
