Milyen szép is, amikor valaki csak a színpadot látja, és nem lát be a színfalak mögé. Sose felejtem el, milyen emberek élete után sóvárogtam kamaszkoromban, valahol a lelkem mélyén irigyelte őket ezért, vagy azért. Voltak gyermeteg okok, és voltak olyan események, amiket sóvárogva hallgattam, és belül tomboltam, hogy velem miért nem történik sose semmi izgalmas, amiről mesélhetek, és amivel dicsekedhetek.
Persze nagy részben minden történet ki van színesítve, és mennél többet meséli az ember, annál több elemmel gazdagodik, a bravúrosabb elemek kiemelődnek, a kevésbé érdekesek, vagy rosszul hangzóak kikopnak.
Emlékszem, mennyire irigyeltem egyes emberek bátorságát és lazaságát. Engem otthon szabályszerető és tisztelő gyereknek neveltek, megkaptam azt a sok tudnivalót, a sok mik kell, mit illik és mit szabad törvényt, amivel napjainkban semmit se érek igazán. Ha belegondolok, mennyire nincs értéke manapság a bizalomnak, az erkölcsnek, a tiszteletnek, a becsületnek és a kötelességeknek. Kis szürke egérnek éreztem magam, mind a ruházatom, mint a jellemem miatt, és mit meg nem adtam volna csak egy pindurival több önbizalomnak, vagy merészségnek, úgy kipróbáltam volna, milyen is egy szarok bele stílusú nap. Amikor ők egy-egy bulis estéről meséltek, nekem csak családi kirándulásokról és versenyekről volt mit mondanom. Én is sok ismerőst és haver akartam, sok ottalvós bulit és városi téblábolást. Sokszor mesélték, milyen klassz dolgok történtek, amikor suli után nem volt mit csinálniuk, és ide-oda csavarogtak, meg az akkor kialakulóban lévő új hóbortnak, a plázázásnak éltek. Nem igazán volt ilyenre lehetőségem, suli után be volt osztva az időm, vagy különóra, vagy edzés. Utáltam, és úgy akartam, annyit törtem magam, hogy a bulis csajok bevegyenek a bandába, hogy én is menő lehessek. Én is lázadni akartam, én is kihívóan akartam öltözködni, vadul sminkelni és amolyan igazi kamasz módjára lázadni a felnőttek, a tanárok, a rendszer ellen. Persze én nem tombolhattam úgy, mert hála az otthoni környezetnek, úgy belém verték azt a rohadt lelkiismeretességet, hogy bizonyos kereteken nem mertem túllépni, lázadtam, de közben figyeltem,nehogy túlfeszítsem a húrt.
És persze ott voltak az anyagilag kiemelkedők. Minden nyáron külföldi utazás, aztán unottan mesélt, hogy már megint kint volt, amikor legtöbbünknek a tenger egyet jelentett a Balatonnal, és álmodoztunk, milyen is lehet a tenger sós vize és levegője, milyen lehet kagylók után kutatni a homokban. Mindig volt náluk valami új, és kétszer nem hoztak semmit, mint valami divatdiktátorok, ha tollas madár alakú tolluk volt, másnapra mindenki rohant venni, hogy ő se maradjon ki, divatba hozták a legkülönbfélébb büfés kajákat, mert ők nem otthonról hozták a szendvicset, és derogált nekik a sulis tej.
Nehéz volt kamasznak lenni, úgy éreztem, a szüleim nem értenek meg, hiába mondtam, hogy mindenkinek ez meg az van, hiába mondtam, hogy mások ezt meg azt csinálják iskola után, mindig megkérdezték, hogy ha kútba ugranának, utánuk ugranék-e én is. Én meg úgy éreztem, nem fer, hogy másoknak királyabb szülei vannak, akik egy csomó mindent megengednek és megvesznek nekik.
Aztán felnőttünk, ki-ki hajkurászta az álmait és vágyait, ki-ki be is teljesítette azokat. Aztán jött a találkozó, mindenki mesélt, mit csinált és mit csinál most, irigykedve hallgattam, micsoda őrültségeket csináltak,és miket meg nem léptek. Azt hittem boldogok, és örülnek, hogy milyen életük volt eddig, míg meg nem tudtam, hogy azok, akiket eddig mindig irigyeltem a lazaságukért, a merészségükért, irigykedve nézik, mi lett belőlem, mit meg nem adnának a kitartásomért és a szorgalmamért, amivel a mostani helyzetbe felküzdöttem magam. Irigykednek, mert komolyabb és határozottabb céljaim vannak, és irigykednek, mert sok olyan dologról lemaradtak, amit én megtettem, de amit ők idő hiányában soha vagy csak nehezen fognak tudni megvalósítani.
Hát igen, nézőpont kérdése, ha magam alatt vagyok, mindig ezzel vigasztalom magam, hogy ne látunk a színfalak mögé. Mindenki annyit lát a másikból, amennyit mutat ideig-óráig, de nem látunk a tettek mögé, hogy mit miért csinál, mi is van otthon, ha becsukja maga mögött az ajtót. Mindenki a külsőségeket irigyli, de ha megtudná, mi van a háttérben, nem biztos, hogy választaná a másik életét...
