El sem hiszem, és el se akarom kiabálni, de mintha enyhült volna az idő. A hétvégén kimondottan jó idő volt, és habár a nap sugarain érezni lehetett, hogy elég gyengécskék még, de legalább vajmi melegséget adtak. Aztán meghallottam a távolban egy rádió hangját...micsoda nosztalgikus érzés fogott el :) Na, nem azért, mert már évtizedek óta nem hallgattam volna rádiót. Nálam a rádió valahogy a jó időhöz tartozik hozzá. Aki volt már a Balaton parton, biztos tapasztalta, hogy a rádió egy elengedhetetlen Balaton-parti kellék. Akárhova tesszük a gyékénszőnyeget, vagy a plédet, valahonnan lehet hallani egy recsedező morajló rádiót, amiből szólnak a klasszikus nyári slágerek. Vagy a közeli büfében kapcsolják be, hogy legyen valami alapzaj, vagy valaki visz magával, hogy a parton ücsörögve halgassa, de valahonnan mindig szól a zene. Így van ez kerthelyen is. A rádió valahogy a kerti munkák elengedhetetlen kelléke is. Valamiért jobban megy a munka, ha egyedül van az ember társaságot teremt, ha többedmagával, akkor lehet együtt dúdolni és énekelni, és a zenével kapcsolatban eszünkbe jutó történeteken vidulni.
Na, szóval ez történt hétvégén is. Amikor kint ténykedtem a kertben, hiszen végre jön a jó idő, elő kell készíteni a földet, hát ásás közben hallom, hogy valahol szól egy rádió...és akkor megállapítottam, ez majdnem olyan számomra, mint a madárcsicsegés. Télen nem énekelnek a madarak, de ha jön a jobb idő, elkezdenek repdesni ide-oda és köszöntik a tavasz csiripelnek-csivitelnek. És ahogy a madárcsicsergést, úgy hozza magával a rádióból szóló zenét is a jó idő.
Az esték még hűvösek, és napközben még az emebr elállja a kabátot, de itt egy kis zene, ami egy kicsit felfrissít és felráz mindek, hiszen itt a tavasz :)
